Hogy aztán erre a zenére mennyire lehetséges tarantellát járni, az már más kérdés. De a szórakozóhelyeken a közönség jobbára valahogyan mindenképp mozogni kezd, amikor a DJ ezt a tracket dobja fel.

Chicco Secci egyébként is a mozgatás nagy öregje. Még a hetvenes évek vége felé kezdte a szakmát, amikor mai közönsége talán még sem született. 1981-ben már jól ismert név volt az övé, hiszen saját műsora volt (még ha nem is túl eredeti címmel: Megamix) az egyik olasz országos rádióban.

Közben Ibizán is megmutatta magát, négy évig tekerte ott a lemezeket mindenki nagy megelégedésére. Ha éppen nem ott ügyködött, hazáját járta, és hintette el az ibizai hangzást, amellyel ekkor ismerkedett Olaszország. 

Első nemzetközi sikerét a ’88-as Whip Of The Rhythm hozta meg. Ezen felbuzdulva a ’90-es évek elején Miami Beach-re költözött, és ott volt DJ a helyi klubokban. Ekkoriban Floridában inkább a hip hop és az R&B dominált, de Chicco egyfajta misszionáriusként hirdette a house zenét.

Kitartása és együttműködése Robbie Riverával olyan sikereket szült, mint az I Am The Music Tonight, Bang, Let's Get Together, vagy a Do It Again. Az Emotional Content és a Things Can Only Get Better már Pete Tong figyelmét is felkeltette.

Jó 10 évvel később is képes volt olyan egzotikus house-himnuszt készíteni, amely elnyerte a brit tetszését. A BBC elektronikus zenei istene nem győzte játszani a Tarantellát. Tong lelkesedésének, és persze magának a dalnak köszönhetően DJ-k és rajongók szerették meg világszerte. A táncot, mert egy pókot, valljuk be, nehéz lett volna.

A dal meghallgatható ITT