Apai ágon ősei többnyire rabbik voltak, őt a bölcsészet és a pedagógusi pálya vonzotta, de apja tanácsára elvégezte a jó hírű bécsi Kereskedelmi Főiskolát.

Hazatérve tisztviselőként dolgozott, számvitellel és könyveléssel foglalkozott. Polgári életével párhuzamosan az irodalmi közéletben is aktív szerepet játszott.

Előbb Kassák köréhez tartozott, első, még erősen avantgárd írásai a Munkában jelentek meg, de publikált a kolozsvári Korunkban is.

1932-ben jelent meg első kötete Őszi rombolás címmel, s élénk kritikai visszhangot váltott ki.

1933-tól a Nyugat köréhez csatlakozott, költészete egyre inkább a hagyományos formákhoz nyúlt vissza, s Babits is igen nagyra értékelte verseit. 1935-ben feleségül vette a táncosnő-pedagógus Nagy Etelt, Kassák Lajos nevelt lányát, aki 1939-ben agydaganatban meghalt.

A harmincas évek második felétől fordított is, magyarra ültette át Villon Nagy Testamentumát, Apollinaire válogatott verseit, az Angol barokk líra című kötete 1943-ban jelent meg. A német megszállás idején többször is munkaszolgálatra hívták be, amit gyenge fizikuma nehezen viselt, az elhurcoltatástól végül barátai, Ottlik Gézáék és újdonsült felesége, Marika mentették meg.

A második világháború után rövid ideig ismét tisztviselő volt, majd 1946-ban egy könyvkiadóban kapott lektori-szerkesztői állást. 1951-ben feleségül vette Szántó Piroska festőművészt, akivel élete végéig nagy szeretetben és harmóniában élt. A megvalósuló szocializmus egyre inkább elrettentette, a művészetben kötelezővé tett szocialista realista irányvonallal a humanista, klasszikus kultúrán felnőtt Vas István nem tudott mit kezdeni.

1952-ben az Írószövetség egyik pártszervezeti taggyűlésén felállt, s kérte, zárják ki a pártból, mert lelkileg nem alkalmas arra, hogy megértse, mi is folyik a történelemben. A kizárást végül a tagok egyhangúlag megszavazták, ettől kezdve mentes maradt minden pártpolitikától. Igaz, ettől kezdve csak a fióknak írhatott, műfordításai azonban megjelenhettek.

Ezekből készült el 1955-ben egy igazán gazdag kötet, a Hét tenger éneke. Versek mellett prózát és drámát is fordított, például Schiller Don Carlosát neki köszönheti a magyar közönség.

Vas István 1956-tól az Európa Könyvkiadónál, majd a Szépirodalminál dolgozott, 1960-ben a Magyar Pen Club Intézőbizottságának tagja lett, majd 1983-tól a Club alelnöke. 1961-ben mutatták be Pesten az Egy szerelem három éjszakája című zenés drámát, amelynek dalszövegeit ő írta. A nagy sikerű darabból később film is készült Révész György rendezésében.

A hatvanas évek közepétől megírta önéletrajzi regényciklusát, a kor- és irodalomtörténeti alkotás három kötetben jelent meg: Nehéz szerelem, A félbeszakadt nyomozás és Mért vijjog a saskeselyű? címmel.

A rendszerváltás idején érdeklődéssel figyelte a politikai eseményeket, s nagy örömmel üdvözölte írótársa, Göncz Árpád köztársasági elnökké választását.

A Kossuth- és háromszoros József Attila-díjas költő 1991. december 16-án hunyt el Budapesten.