A Szakrális Művészetek Hete programsorozathoz kapcsolódó kiállítás Bálint Sándor - többek között négyezer kis szentképet és több száz imakönyvet tartalmazó - gyűjteményének azokat az értékes darabjait mutatja be, melyeket a közgyűjtemény az elmúlt években restauráltatott.

Bálint Sándor hagyatékát, kéziratait, levelezését, ponyva- és szentképgyűjteményét, szakrális tárgyait, bútorait és könyvtárát a szegedi Móra Ferenc Múzeum a kutató halálát követően, 1980-ban vásárolta meg az örököstől - mondta az MTI-nek Szabó Magdolna néprajzkutató.

A december 19-ig látható kiállítás anyagának egyik legérdekesebb darabja a XVIII. század első feléből származó, a máriaradnai templom oltárát ábrázoló fametszet. A kép díszes dobozában, egy arannyal hímzett ereklyetartóban egy szív alakú szövetdarab található, melyet feltételezhetően egykor az oltárhoz érintettek.

A tárlat része egy enteriőr, amely a népi használatú vallásos teret idézi meg. A falon egy feszület és szentképek láthatók, a sublód tetején pedig búcsújárásból származó emléktárgyak sorakoznak.

A szegedi kultúrpalota emeltén az érdeklődők találkozhatnak egy ferences missziós kereszttel is, melyet alkotója a híres barokk festő Murio egy képe alapján formázott meg, melyen Jézus magához öleli Szent Ferencet.

Az egyik tárolóban viasz offerek és készítésükhöz használt, fából faragott öntőformák sorakoznak. Az aprócska viaszfigurákat – amelyek egy-egy testrészt, állatott vagy férfi, női alakot ábrázolnak – a Mária közbenjárását kérő hívők helyezték az oltárra, ha kérésük meghallgatást talált.

A figurákat a búcsújáró helyeken a mézeskalács árusoknál lehetett megvásárolni, hiszen ők rendelkeztek a készítésükhöz szükséges méhviasszal.

A kiállításhoz egy könyvbemutató is kapcsolódik: frissen jelent meg a néprajz professzor kétezer darabból álló vallásos ponyvagyűjteményét képekkel is bemutató katalógusa, leírásokkal és mutatókkal. Az impozáns kötetet hatalmas rendszerező és feltáró munka előzte meg, amelyet a múzeum és a szegedi egyetem Néprajzi és Kulturális Antropológia Tanszéke közösen adott ki néprajzkutatók és könyvtárosok közreműködésével.