Három egyetem (a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézet) hallgatói vegyes csapatokat alkotva csapatvezető segítsége mellett dolgoztak egy hétig az építészeti és képzőművészeti szempontból egyaránt érdekes formákon, amelyek mindegyike kötődött valamilyen formában az inspirációt és táborhelyet egyaránt nyújtó Csongrádi Művésztelep környezetéhez.

Pozsár Péter csapata az 1000 méter lécet hosszabb-rövidebb darabokra fűrészelve az egyik fiatal fa lombkoronájába épített fészket. Ez aztán megszakítás nélkül a környező tereptárgyak közt kígyózva végül egy négyszögletes barlangba torkollik, példázva ezzel a házak két archetípusát. Érdekes megoldást választottak a szerkezet rögzítésére is, a csavarok helyett az egyes fadarabok végeibe fúrt lyukaknál fogva madzaggal csomózták össze.

Huszár Andris spontán helyett inkább virtuóz csapata egy háromméteres tojás alakú szerkezetet készített, amely homokzsákokkal megpakolva a keljfeljancsihoz hasonlóan fog újra és újra visszabillenni eredeti helyzetébe bármilyen lendületes kitérés után is.

A legrizikósabb kísérleteket stílszerűen Losonczi Áron építész és feltaláló vezényelte le: az eredeti hosszúságában meghagyott fenyőléceket minél magasabbra nyújtóztató, több emeletnyi konstrukció mellett külön egy nagy távolságokat áthidalni képes négyzetrácsos szerkezetet is készítettek, amelynek teherbírását végül a helyszínen ki is próbálták.

Elmondhatjuk viszont, hogy a helyszínen járó kibicek és gyerekek egyöntetűen Szőke Gábor Miklós csapatának tizenhétméteres dínóját zárták a szívükbe. A békés növényevőt egy kisebb makett alapján, a változatos hosszúságú léceket spontán módon egymáshoz csavarozva alig három nap alatt valósították meg a csapattagok. A fej és a farok a törzsről leszerelhető, így a többi installációval együtt ezt a munkát is viszontláthatjuk a designhéten.

A Wood Fesztivált a MOME line – design műhely és az Újirány Építésziroda szervezte.