Az elsősorban librettistaként ismert Arrigo Boitónak (1842-1918) köszönhető például Verdi két időskori remekművének, az Otellónak és a Falstaffnak a szövegkönyve.

Mint azt Kovalik Balázs, a produkció rendezője a darabról tartott hétfői sajtóbeszélgetésen elmondta, a szerző az olasz romantikus kultúra egyik legizgalmasabb és legsokoldalúbb személyisége volt.

Operájához Goethe Faustjának mindkét részéből merített és nagy gondot fordított az alapmű filozófiai, eszmei rétegének megragadására is. Eltért Berlioz és Gounod Faust-feldolgozásától, figyelmen kívül hagyta az olasz közönség konvencionális operai elvárásait.

A címadás is sejteti, hogy Boito a Goethe-drámából elsősorban Isten és a Sátán fogadására, nem pedig Faust és Mefisztó szerződésére koncentrált. Boito a német és olasz operastílus között európai úton indult el, ennek is köszönhető, hogy műve a jelentős operaházakban ugyan nem túl sokszor előadott darab, de sosem kerül le a repertoárról - hangsúlyozta Kovalik Balázs.

Felidézte, hogy Budapesten a sikeres második itáliai Mefistofele-bemutató után (1875) alig 7 évvel már játszották a darabot, mert abban a korban nyitott és érdeklődő volt a közönség a kortárs kultúra iránt. A mű töredezett, epizodikus szerkezete, víziószerű fantasztikuma, a dramaturgiai sablonok meghaladása a Mefistofelét ízig-vérig modern operává avatja - ezt már megtapasztalta, amikor első alkalommal (1997) Pál Tamás karmester "meggyőzésére" Szegeden színre vitte az operát.

Antal Csaba díszletervező elmondta: mivel az emberről van szó, az emberi test legkisebb része, a DNS-molekula felnagyított, Bábel-toronyszerű változata jelenik meg a színpadon. A címszerepet, Mefistofelét a világjáró fiatal basszus, Bretz Gábor énekli, Faust Fekete Attila lesz, míg Margeritát Létay Kiss Gabriella alakítja.