A visszaemlékezéstől, amely az A Journey (Utazás) címet viseli, a politikai csemegére éhes közönség sok egyéb mellett annak az évtizedes viadalnak a "feltárását" is várja, amely Blair és pénzügyminisztere, majd utódja, Gordon Brown között dúlt a hatalomért.

Azt, hogy 1994-ben, a nagy tekintélyű, komoly társadalmi és politikai közmegbecsülésnek örvendő John Smith pártvezér és miniszterelnök-jelölt hirtelen halála után a "nehézsúlyú" Brown helyett miért a viszonylag ismeretlen Tony Blair került az akkor még - és az idei választások óta ismét - ellenzéki Munkáspárt élére, a mai napig találgatások tárgya.

A legelfogadottabb változat úgy hangzik, hogy Smith halála után Blair és Brown a londoni Islington kerület egyik olasz éttermében, a Granitában fehér asztalnál egyezkedve döntötte el, hogy melyikük indul a pártvezéri tisztségért; azóta bevett fogalom a brit politikai kifejezésszótárban a Granita-paktum.

Gordon Brown nemrég egy brit kereskedelmi tévének adott interjúban - kettőjük közül elsőként - annyit elismert, hogy volt ilyen paktum, de közölte, hogy az nem a Granitában elköltött közös vacsorán született, hanem már előtte.

Tony Blair sztárügyvéd felesége, Cherie - aki már két éve kiadta a maga memoárkötetét - úgy emlékszik, hogy az alku az ő nővérének, Lindseynek a lakásán köttetett, és a Granitában már csak a bejelentés módjáról egyeztetett a két politikus.

Brown a második legbefolyásosabb kabinetposztot, pénzügyminiszterit kapta. Az ő változata szerint azonban az alku része volt az is, hogy Blair "egy idő után" feláll a miniszterelnöki székből, és azt átadja neki. Ez végül csak három éve - az első, 1997-ben aratott földcsuszamlásszerű választási győzelem után tíz évvel - történt meg, és számtalan, általában hitelesnek tekintett forrásból tudható, hogy addig a pillanatig izzó, sokszor gyűlölködő üvöltözésbe csapó viszály jellemezte a hosszú évekig váratott, csalódott Brown és a posztjához ragaszkodó Blair viszonyát.

Feszült figyelem várja Blair memoárjának azon epizódjait is, amelyek az iraki háborúhoz vezető eseményeket taglalják. Előzetes értesülések szerint a volt kormányfő - ahogy azt szóban már többször is megtette - erőteljesen védelmébe veszi a brit részvételről hozott döntését, amely teljesen kikezdte korábban szinte példátlan népszerűségét, és amely végül idő előtti távozásában is meghatározó tényező volt.

A kötet megjelenésére mindazonáltal háborúellenes aktivisták is jó ideje készülnek. Az Amazon internetes áruház oldalán külön fórumok alakultak, amelyek a könyv bojkottjára szólítják fel az érdeklődőket, és egyes kampányszervezetek azzal fenyegetőztek, hogy tüntetőik eltorlaszolják a megjelenés alkalmából tervezett ceremónia helyszínét.

Ezen Blair is részt vett volna, ám a rendezvényt végül törölték, a volt kormányfő pedig úgy döntött, hogy inkább Amerikában tölti a könyv kiadásának napját.

A memoárkötetért Blair - nem hivatalos értesülések szerint - 4,6 millió font jogdíjban részesül, de a politikus már korábban bejelentette, hogy az összeget teljes egészében a brit hadiveteránokat istápoló jótékonysági szervezetnek, a Royal British Legionnek adományozza.

Anyagi gondjai azonban emiatt valószínűleg nem támadnak: távozása óta Blair a világ egyik legjobban fizetett szónoka, akiért sorban állnak a legexkluzívabb rendezvények szervezői. Sajtóbecslések szerint a volt brit kormányfő csak ezzel több mint 15 millió fontot (ötmilliárd forintot) keresett az elmúlt három évben.