A modern képzőművészet megújulásának tekintett poszterek, koncertplakátok, lemezborítók 164 híres darabját árverezték el Peter Golding gyűjteményéből. Golding, az első streccsfarmer tervezője 1967-ben alapozta meg gyűjteményét egy, a londoni Hyde Park-ban rendezett happening kézzel rajzolt plakátjával. Innentől kezdve folyamatosan vásárolta a rock-zene körül kialakuló új műfaj legérdekesebb darabjait, köztük a legnagyobbnak tartott Rick Griffin, valamint Gary Grimshaw, Alton Kelley, Dennis Larkins és Stanley „Mouse” Miller alkotásait.

Az árverés legsikeresebb darabja egy Griffin-mű lett: a Grateful Dead Without A Net című turnéjához készült akril-festmény 114 ezer dollárt ért egy gyűjtőnek. Rick Griffin neve elválaszthatatlan volt a San Franciscói hippik kedvenc zenekarától, egészen 1991-ben bekövetkezett haláláig készítette nekik a lemezborítókat, plakátokat, és ő alkotta meg a banda híres csontvázas logóját is. Ő volt a társalkotója Mouse-zal annak a Jimi Hendrixet lángoló gitárral ábrázoló festménynek is, amelyet 40 ezer dollárért adtak el. Ugyanakkor Miller és Kelley jegyezte azt a képet, amellyel a Dead végül meg nem valósult koncertcsarnokát, a Terrapin Stationt harangozták be, ennél a műnél 90 ezer dollárnál hangzott el a „senki többet”.

Nagy, 70 ezer dolláros fogás volt az aukciós háznak Michael English és Nigel Waymouth plakátja a Jimi Hendrix Experience 1967-es New York-i, Fillmore East-beli koncertjének plakátja. Kelley 1987-es posztere a Pink Floyd Momentary Lapse of Reason-turnéjához 24 ezerért kelt el. A további eladott művek szereplői között volt a The Who, a The Doors, Eric Clapton, Alice Cooper, a Jefferson Airplane és Bob Dylan is. Érdekes módon nem talált vevőre Hendrix 1968-as legendás San Franciscói, winterlandi koncertje plakátjának vágatlan nyomdai változata, amelytől a Bonham negyedmilliós bevételt várt.

Golding az elmúlt években számos nagy kiállításon szerepelt gyűjteményével, köztük 2005-ben a liverpooli Tate-ben, 2007-ben a New York-i Whitney Museum of American Artban. Még ugyanebben az évben kölcsönözte anyagát a Monterey-i pop-fesztivál 40. évfordulójára rendezett „Summer of Love” vándorkiállításnak. A gyűjtő, aki a poszterművészek többségét személyesen is ismerte, egy interjúban elmondta, hogy a kollekció létrehozását „kulturális szempontok” vezérelték, és az, amit egykor némileg lekicsinylően „városi művészetnek” neveztek, ma már elfoglalta helyét a „magasabb” művészetek között.