A svájci lap recenziójának szerzője, Ulrich M. Schmid dicsérte a mű meggyőző- és kifejezőerejét, egyben vitába szállt a fordítónak, Kornitzer Lászlónak a művel együtt megjelent megjegyzéseivel.

Schmid értékelése szerint a könyv első felét alkotó esszék nagy nyelvi kifejezőerővel írják le a foglyok bizonytalan létérzését, egyfajta szociográfiai képet adnak a lágerről.

Örkény - írta a kritikus - még valami pozitívumot is felfedez a munkatáborban, a sorsközösség az író szemében szolidaritáson alapuló közösséggé alakul át, ahol tiszt és közlegény, szegény és gazdag egyenlő. Hozzátette azonban: Örkény "magasztosan" fogalmaz, amikor ezzel kapcsolatosan egy "ritka csodáról", egy születőben lévő demokráciáról ír. Ez "szerencsére csak kivételt jelent", mindamellett megzavarja a józan prózát.

A könyv második részét alkotó nyolc életrajzban teljesen a szereplők egyéni hangja uralkodik, a szerző csak a szöveg "titkos elrendezőjeként" van jelen. Világosan mutatkozik meg itt tehetsége, amely éppen hogy nem a társadalmi visszásságok megnevezésében, hanem az egyéni lélekállapotok bemutatásában rejlik - fogalmazott.

A szemleíró vitába szállt a fordító, Kornitzer László kommentárjával. A fordító nagyszerű könyvnek tartja a művet, de nehezményezi, hogy Örkény egy szóval sem említi a holokausztot.

Schmid úgy látja, hogy Kornitzer úgymond vakságot tanúsít Örkény művének esztétikai autonómiájával szemben. A könyv szövegének irodalmi meggyőző ereje éppen abból ered, hogy híján van bármiféle erkölcsi szemrehányásnak. Örkénynek minden oka meglett volna a felháborodásra, zsidóként a Horthy-rendszer alatt oroszországi munkaszolgálatra vitték be és hadifogságba került - jegyzi meg. Úgy véli, hogy az, aki, mint Örkény is, a szovjet hadifogságban lévő magyar foglyok életének panorámáját adja, nem hallgat a holokausztról, az európai zsidók meggyilkolása egyszerűen kívül esik a túlélésükért küzdő szereplők valóságérzékelésén.

Az, aki határozott várakozásokkal vesz kézbe egy könyvet, rossz olvasó. Csak az fedezhet fel új dolgokat, aki kész rábízni magát a szövegre. A jutalom Örkény esetében világos, elfogulatlan és érzékeny próza egy nemzeti tragédiáról, amely messze túlnyúlik az elvesztett háborún.
A könyv a Suhrkamp kiadónál jelent meg németül, Kertész Imre utószavával.