A tavaly Gramophone Díjjal kitüntetett Jacques Loussier generációjának azon képviselője, akinek stílusa nem sorolható egyik zenei műfajba sem. Eddigi munkásságát változatosság és meglepő zenei ötletek jellemzik. Loussier mindig ott tűnik fel, ahol legkevésbé várjuk. Johann Sebastian Bach műveinek jazz adaptációival lett világhírű, de ezen kívül részt vett számos más produkcióban is, valamint többszáz mozi és tévéfilm zenéje fűződik a nevéhez.



Negyvenöt évesen döntött úgy, hogy visszavonul, mert idejét a zenei kutatómunkának akarta szentelni. Pályafutásának misztikus korszaka volt ez, amelynek során misét komponált és addigi tapasztalait végül a Lipcsei Mester nyomdokain haladva tökéletesítette. A jazz és a klasszikus zene harmóniáinak egyedülálló ötvözésében Vivaldi, Ravel, Satie, Debussy és Schumann is nagy hatással voltak rá.

Mással össze nem téveszthető virtuóz előadói stílusa és merész zenei kísérletei hallatán jelentette ki a híres francia zenetudós, Bernard Gavoty, hogy „Loussier minden kétséget kizáróan sajátságos stílusával a világ legjobb zongoristája”.



Karrierjének fél évszázados összefoglalásaként tavaly The 50th Anniversary Recording címmel készített albumot, amely egyfajta visszatekintés a Loussier Trio történetének eddigi legjelentősebb állomásaira, ugyanakkor egyfajta jövőképet is sejtet, főleg a Chromatic Fantasia című szerzeménnyel.

A zongorista-zeneszerző állítja, az album csupán egy állomás a még előtte álló hosszú úton. „Talán soha nem zongoráztam ilyen jól” – nyilatkozta Loussier elégedetten az albumról. – „Úgy gondolom, ezek után bizakodva várhatjuk a századik évfordulót!”



Varnus Xavér is örömmel várja Jacques Loussier triójának koncertjét, amely jövő héten lesz a Budapest Kongresszusi Központban. A legendás orgonaművész tavalyi, születésnapi koncertjére hívta meg a Művészetek Palotájába gyerekkori kedvencét, Jacques Loussier-t.

A koncertre percek alatt keltek el a jegyek, ezért még ugyanarra a napra meghirdetett a Művészetek Palotája egy délutáni előadást is – emlékezett vissza Varnus Xavér. – Kitűnő muzsikusok, pompás fickók, akikkel öröm volt a közös munka. Korábban érkeztek, ezért levittem őket Zalakarosra, ahol három napig gyógyvízben és sírnivalóan finom ó-borokban áztunk. Rengeteget beszélgettünk, s azt is megállapítottuk, hogy a szerző életútjának ismeretében nem is méltó Bach-hoz az, aki nem szereti vörösbort. Mert Bach nem volt aszkéta, se nem márványszobor, hanem egy pirospozsgás, kövér, jókedélyű, hús-vér bácsika, aki két kézzel paskolt az életben. S az is merőben valószínűtlen, hogy egy márványszobor húsz gyermeket nemzett volna.”

Jacques Loussier elmondta, Varnus Xavért hatalmas tehetségnek tartja, és külön öröm volt számára, hogy ugyanúgy gondolkodnak a zenéről és Bachról, aki mindkettőjük életében a legnagyobb szerepet játssza.

A francia jazz-zongorista szelleme a koncert után is közöttünk marad majd, hiszen Varnus Xaver a jövő áprilisban barátságos „orgonacsatára” hívta ki a Hammond-orgona fejedelemasszonyát, a Magyarországon idestova negyven esztendeje ikonnak számító Rhoda Scott-ot, és ez alkalommal ismét felhangzanak majd Loussier mester mára már klasszikussá vált Bach-dzsesszfantáziái a Dohány utcai zsinagógában, ezúttal Xaver és a Talamba Ütőegyüttes előadásában.