Amikor Natalie Cole igen termékeny jazz kollekciója, az Unforgettable…With Love megjelent 1991-ben, öt hétig időzött a slágerlisták első helyén és több, mint nyolcmillió példányt eladtak belőle csak az Egyesült Államokban. Arról pedig már nem is beszélve, hogy hat Grammy Díjat kapott érte, közte az Év lemezének és felvételének járót.

Az énekesnő ezek után sokak számára meglepő módon ahelyett, hogy kihasználta volna kivételes sikerét és azonnal belevágott volna egy újabb lemez készítésébe, inkább visszavonult és nekikezdett sok más ragyogó ötletének megvalósításába, többek között önéletrajza darabjainak összeillesztésébe. Megvárta, amíg az újabb dalok szétáradnak a szívében és a lelkében, így csak tavaly jelentette meg a kollekció második részét, a Still Unforgettable-t.

A siker ezúttal is fergeteges volt, hiszen nemcsak két Grammy Díjat nyert vele, hanem az NAACP Award Legjobb Jazz művészének járó elismerését is megkapta.

Az életben az időzítés a legfontosabb, és semmi nem sietett, hogy azonnal megjelentessek egy újabb albumot – mondta Cole. - Tavaly valahogy úgy éreztem, hogy eljött az én időm, persze a sikerre soha nincs garancia, amikor elkészül egy lemez, főleg egy olyan, mint ez. Hallgatni szoktam a megérzéseimre, de nem akartam pofátlan módon az Unforgettable…With Love sikerét meglovagolni, úgyhogy inkább vártam. A Still Unforgettable végül nem csak azt bizonyította számomra, hogy érdemes volt türelmesnek lennem.

Natalie ezzel arra célzott, hogy mindkét fél legnagyobb örömére létrejött egy szeretetteljes együttműködés a DMI Music és Rhino/WEA között, sőt Cole életében először, a 21. stúdióalbumának a producere is lett. Natalie egyszer már összeállt idős édesapjával, a legendás Nat “King” Cole-lal egy posztumusz duettre az 1991-es remekmű címadó dalában, és most ezt újra megtette az elbűvölő Walkin’ My Baby Back Home című szerzeménnyel, amelyet az énekesnő édesapja az ötvenes évek elején rögzített.

Arra gondoltam, hogy ha lenne egy másik duettem apával, akkor annak élénknek, hóbortosnak és mulatságosnak kell lennie – mondta Natalie. - Ugyanakkor olyan dalt kerestem, ami egy bizonyos közönségrétegnek ismerősen cseng. Úgy érzem, ez tökéletesen megfelel mindkét szempontnak. Benne van a gyerek és a szülő közti szeretet és imádat, úgy érzem, mintha apa ott lenne mellettem. Ezt hogyan lehetne felülmúlni?

Ennek csak egy módja van, ha olyan dalok társaságában hangzik el, mint a Walkin’ My Baby Back Home, amelyek önmagukban is slágerek és megvan a saját kis történetük. A Still Unforgettable című albumon Cole nem csak azokban a dalokban gondolkodott, amelyeket édesapja tette népszerűvé.

Elhatároztam, hogy elmélyülök az American Songbook oldalai között, és nem csak édesapám dalait választom ki, hanem olyan előadók szerzeményei közt is válogatok, mint Frank Sinatra, Lena Horne, Sammy Davis Jr. és Peggy Lee. Ezek a dalok az életről szólnak. Engem mint énekest, de a közönségemet is egy kedves, felejthetetlen utazásra visznek.

A Still Unforgettable borítóján találhatjuk a közkedvelt, klasszikusnak számító (a) The Best is Yet To Come-ot , a Come Rain or Come Shine-t vagy a Nice ‘N’ Easy-t, és olyat is, mint például a Coffee Time, amelyet Cole először énekelt el.

Kihívás volt elénekelni minden egyes dalt, hiszen az eredeti változatok annyira egyediek. Nehéz volt úgy megközelíteni ezeket, hogy ne veszítsék el azt a lényegüket, amitől annyira nagyszerűek lettek – magyarázta Cole.

Azért, hogy ez így legyen, az énekesnő és társproducere, Gail Deadrick igazán toplistás hangszerelők segítségét kérték, köztük John Clayton, Patrick Williams, Nan Schwartz és Victor Vanacore, akik egytől egyig úgy alkottak valami újat, hogy tiszteletben tartották az eredeti változatot.

Az is egyfajta művészet, hogy valaki a megfelelő előadót találja meg egy dalhoz – mondta Cole, aki képes volt órákig ülni egy-egy szerzemény felett Deadrickkel, azon tanakodva, vajon az adott szerzemény illik-e az eredeti énekes stílusához és egyéniségéhez.

Mielőtt megkapta a Legjobb Új Előadónak járó Grammy Díjat 1975-ben, Natalie Cole a közönség és a kritikusok számára már jól ismert volt, akár R&B, pop és jazz énekesként is. Olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a This Will Be (An Everlasting Love), az  Inseparable, az Our Love, az  I’ve Got Love On My Mind, a Pink Cadillac és a Miss You Like Crazy.

A nyolcszoros Grammy Díjas művésznő továbbra is hódít a hangjával, és azzal az egyedülálló előadásmóddal, ahogy egész lényével életre kelti a dallamot és a szöveget. Most éppen a Still Unforgettable album dalaival járja a világot, hogy élőben népszerűsítse azokat.

Még mindig szeretek stúdióban dolgozni és fellépni is – mondta. - Ugyanakkor akárcsak édesapám, akkor érzem magam a legjobban, ha ott állok egy csodálatos nagy zenekar vagy egy dögös Big Band előtt. Sok rajongóhoz hasonlóan, Natalie ezekben a dalokban megtalálja azt a szépséget, amit a maiakban már nem.

Sok zeneszerző úgy érzi, hogy mindent el kell mondania – véli Cole. - Nem engedi meg a közönségnek, hogy álmodozhasson. Mindent annyira a szánkba rágnak, hogy nincs bennük semmi misztikus. Ezzel ellentétben a Still Unforgettable dallamvilága és dalszövegei olyanok, amelyek mindenkit megérintenek, elandalítanak, és elgondolkodtatják hallgatóikat, de leginkább a szívüket varázsolják el.




A hétfőn hazánkba érkező és a Papp László Sportarénában koncertet adó többszörös Grammy Díjas énekesnő, Natalie Cole nemrég veseátültetésen esett át, így fokozottan kell figyelnie az egészségére.

Nat King Cole lánya semmit nem bíz a véletlenre, ezért kifejezetten jó minőségű bioételeket kért a szervezőktől. Ragaszkodott hozzá, hogy csak ellenőrzött biogazdaságból származó alapanyagokból készülő és alacsony zsírtartalmú majonéz, joghurt és sajt legyen az asztalán, a pékárukból pedig csak teljes kiörlésűt fogyaszt.

Kért még ezen kívül kamillateát, avokádót, citromot, gyömbéres kekszet, ananászt, sárga almát, sárgarépát és banánt. Külön kiemelte, hogy friss limonádét, jeges teát és mandulatejet kér a szobájába, és ami még különösebb, hogy ragaszkodott a műanyag evőeszközökhöz és a papírtányérhoz.

A szállodai szobájába kért még egy zenelejátszót és párásítót, ami érthető, hiszen a hangja miatt ez nagyon fontos, ráadásul minden bizonnyal nagyon rossz emlékei vannak abból az időszakból, amikor a leállt veseműködése miatt állandó légszomjjal küzdött.

Natalie a virágokat is szereti, ezért egy tucat fehér és vörös rózsának kell lennie vázában, az utóbbinak a zongora tetején. 

Natalie Cole vendége az ismert fuvolaművész, Horgas Eszter lesz, aki így Al Di Meola után egy újabb világsztárral lép fel a magyar közönség előtt.

Ezzel egy álom vált valóra Horgas Eszter számára, akivel madarat lehetett fogatni, amikor megtudta, hogy Natalie Cole szívesen mondott igent a közös zenélésre, miután megnézte a DVD-jét, és meghallgatta Eszter hangzó anyagait.

Régóta gyanítom, hogy álmodni, álmodozni igenis kell és érdemes – mondta Horgas Eszter. - Már zeneakadémista koromban is lehetőségem volt a legnagyobb hazai és külföldi sztárokkal muzsikálni, ami őrületes megtiszteltetés és szakmai kihívást jelentett. De ha akkor nekem valaki azt mondja”ez még csak a kezdet , hisz tizenöt év múlva Al Di Meola gitár virtuózzal fogsz a teltházas Arénában játszani, majd ezt követően , néhány év múlva, a mára már legendává érett csodával,  Natalie Cole énekesnővel” - nos azt hiszem egy szóval reagáltam volna: „Hülye!”

Most is azt kérdezgetem:”könyörgök csípjenek meg, ez valóság?”

Aztán csak nézem az egyik Nathalie Cole DVDt és megerősödik bennem a gondolat, igen vannak olyan zenészek, akik többek mint kiváló muzsikusok, érzékeny művészek, jó előadók. Ők tudnak valamit, amire születni kell. Olyan hangot kapnak, olyan kisugárzást, amire csak azt mondhatjuk ”ez csoda”.

Natalie Cole már édesapjától is örökölhette a tehetségét , de a zsenialitását azt a jó Istentől kaphatta. Magyarországra egy legenda érkezik! Mindenkinek, aki ott lesz majd, felejthetetlen élményt ad, az én életemben pedig egy újabb álom megvalósulását.