1925. szeptember 8-án született, kéthetes korában már "szerepelt" szülei varietéműsorában. Volt színházi portás, dzsesszdobos, magándetektív pályafutása pedig azután ért gyors véget, hogy egy kliens letépte álbajszát. A II. világháború idején a királyi légierőnél szolgált (a földön, mert rossz látása miatt gépre nem engedték), majd a szórakoztató alakulattal turnézott, tizedesi rangban.

Leszerelése után egy üdülőtábor hangulatfelelőse, majd színházi komikus lett, de ő többre vágyott, és telefonon két ismert műsorvezető hangján is beajánlotta magát a BBC-hez. Igazi népszerűségre az Őrült emberek című paródia-sorozattal tett szert, amely félelmetes improvizációs tehetségére épült. 1951-től filmezett, emlékezetes alakítást nyújtott a Betörő az albérlőm című fekete komédiában, 1959-ben pedig a Jól vagyok, Jackért a brit akadémiai díjat is megkapta, megelőzve többek között Laurence Oliviert és Richard Burtont.

A közönség vígjátékokban kedvelte leginkább: a különleges átváltozó- és utánzóképességgel megáldott Sellers az 1959-ben készült Ordító egérben három alakban jelent meg, akárcsak négy évvel később Stanley Kubrick Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című alkotásában - ezért jelölték első alkalommal Oscar-díjra. Emlékezetes alakítást nyújtott a Csak ketten játszhatják (1961) kis könyvtárosaként, akit megérint a nagy kaland szele, valamint a Topáz úr címszereplőjeként Marcel Pagnol vígjátékában (1962). Neve hallatán mégis mindenkinek a fergeteges komédia-sorozat, A rózsaszín párduc jut az eszébe. Az általa alakított francia akcentussal beszélő, csetlő-botló Clouseau felügyelő minden lépése káoszt okoz, mintegy véletlenül mégis megoldja a bűnügyeket.

Sellers ismertebb filmje még a Lolita (1961), az Egy lövés a sötétben (1964), a Mi újság, cicamica? (1964), A nő hétszer (1966), a Puha ágyak, kemény csaták (1973) - utóbbiban hat szerepet játszott, köztük Hitlerét is. A Malaga című film egy jelenetében tizennégy nő és férfi hangját szólaltatta meg, közülük tizenegyen egymással is beszélgettek. Másodszor pályafutása végén, az 1979-es Isten hozta, Mister! című filmben nyújtott alakításáért jelölték Oscar-díjra, de a kitüntetést ezúttal sem kapta meg.

A hatvanas évek elején több dala felkerült az angol slágerlistára, albumainak producere az a George Martin volt, akinek nevével a Beatles története kapcsolódott össze - ezek után nem csoda, hogy a Beatles tagjai is a barátai voltak, közülük is elsősorban Ringo Starr. Sellers volt a londoni cselgáncs társaság alelnöke, ötven kocsi állt a garázsában és ő volt az első férfi, aki - igaz, felöltözve és nőtársaságban - megjelent a Playboy címlapján.

Magánélete korántsem volt sikeres, négyszer nősült és háromszor vált el. Hírhedten nehéz természete volt, sokszor kollégáit is vérig sértette, a haragot sokáig tartotta. 1980. július 24-én Londonban vitte el egy szívroham - a sors fintora, hogy temetésén az egyetlen általa mélyen utált dzsesszdalt, az In the Mood címűt játszották.