art&design
2010. 07. 09.
Sekula fotói a Ludwigban
Polónia és más mesék címmel Allan Sekula amerikai alkotó fotósorozatai és diái, köztük számos társadalom- és globalizációkritikai alkotása látható péntektől a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban (Lumú) Budapesten.
A szeptember 19-ig látogatható tárlat középpontjában egy új mű, a Polónia és más mesék (Polonia and Other Fables, 2007-2009) című fotósorozat áll, amely bemutatja egyebek mellett a jelenkori amerikai-lengyel kapcsolatokat, az Amerikában élő lengyel közösségeket és a mai Lengyelországot is - mondta el Bencsik Barnabás, a kiállítóhely igazgatója csütörtökön, a megnyitó napján tartott sajtótájékoztatón.
Allan Sekula elárulta, hogy a kiállított fotósorozatok egy része gyors egymásutánban, volt, hogy 2 hét alatt készült el, a többi viszont sokkal lassabban, időben eltávolodva egymástól akár 2 éves időszakot is felölel. A képek az elképzelt, gondolatban élő Polóniát ábrázolják, azt, ahogyan az emigránsok fejében él - hangsúlyozta.
A színes és fekete-fehér fényképeket, a mellettük olvasható idézeteket és diákat felvonultató kiállítás a varsói Zacheta Nemzeti Művészeti Galéria (Zacheta - Narodowa Galeria Sztuki) és a budapesti Lumú együttműködésének eredményeképpen jött létre. A tárlaton a művész korábbi és jelenlegi munkái egyaránt szerepelnek, ám nem retrospektív kiállításról van szó.
A Repüléstechnikai népmesék (Aerospace Folktales 1973) képein például a harmadik generációs lengyel bevándorló családból származó Sekula édesapja, édesanyja, testvére és unokaöccse tűnik fel, a hangfelvételeken a szülők és a művész monológja hallható. A közönség mindezt a teremben található piros rendezői székekben ülve hallgathatja és tekintheti meg. Sekula piros ruhás édesanyja, édesapja és két kishúga látható a Gondolatok egy triptichonról című sorozaton is, amely a nők társadalmi szerepét vizsgálja.
Az alkotó társadalomkritikus művei érintik a környezetvédelem és a globalizációkritika kérdéseit is. Könnygázra várva (Waiting for tear gas, 1999-2000) című diasorozata például az 1999-es "seattle-i csatát", a Kereskedelmi Világszervezet miniszteri konferenciája elleni tüntetéseket örökíti meg, A tengerészet szerencsejátéka (Lottery of the Sea, 2006) pedig a tengeri kereskedelem világát mutatja be.
A munka és a munkások világával foglalkozik egyebek mellett a Cím nélküli diasorozat (Untitled Slide Sequence, 1972), míg a több részből álló Halas történet (Fish Story) egyik darabjában, a Vízen járás (Walking on Water, 1990-95) című vetítésen a rendszerváltás korának Lengyelországa, azon belül a gdanski hajógyár elevenedik meg.
Allan Sekula elárulta, hogy a kiállított fotósorozatok egy része gyors egymásutánban, volt, hogy 2 hét alatt készült el, a többi viszont sokkal lassabban, időben eltávolodva egymástól akár 2 éves időszakot is felölel. A képek az elképzelt, gondolatban élő Polóniát ábrázolják, azt, ahogyan az emigránsok fejében él - hangsúlyozta.
A színes és fekete-fehér fényképeket, a mellettük olvasható idézeteket és diákat felvonultató kiállítás a varsói Zacheta Nemzeti Művészeti Galéria (Zacheta - Narodowa Galeria Sztuki) és a budapesti Lumú együttműködésének eredményeképpen jött létre. A tárlaton a művész korábbi és jelenlegi munkái egyaránt szerepelnek, ám nem retrospektív kiállításról van szó.
A Repüléstechnikai népmesék (Aerospace Folktales 1973) képein például a harmadik generációs lengyel bevándorló családból származó Sekula édesapja, édesanyja, testvére és unokaöccse tűnik fel, a hangfelvételeken a szülők és a művész monológja hallható. A közönség mindezt a teremben található piros rendezői székekben ülve hallgathatja és tekintheti meg. Sekula piros ruhás édesanyja, édesapja és két kishúga látható a Gondolatok egy triptichonról című sorozaton is, amely a nők társadalmi szerepét vizsgálja.
Az alkotó társadalomkritikus művei érintik a környezetvédelem és a globalizációkritika kérdéseit is. Könnygázra várva (Waiting for tear gas, 1999-2000) című diasorozata például az 1999-es "seattle-i csatát", a Kereskedelmi Világszervezet miniszteri konferenciája elleni tüntetéseket örökíti meg, A tengerészet szerencsejátéka (Lottery of the Sea, 2006) pedig a tengeri kereskedelem világát mutatja be.
A munka és a munkások világával foglalkozik egyebek mellett a Cím nélküli diasorozat (Untitled Slide Sequence, 1972), míg a több részből álló Halas történet (Fish Story) egyik darabjában, a Vízen járás (Walking on Water, 1990-95) című vetítésen a rendszerváltás korának Lengyelországa, azon belül a gdanski hajógyár elevenedik meg.
További írások a rovatból
A tizenkettedik European Remembrance Symposiumról
Más művészeti ágakról
Kupihár Rebeka A heterók istenéhez kötetbemutatójáról