Ibos Éva, a szegedi Móra Ferenc Múzeum művészettörténésze, a könyv írója és szerkesztője az MTI-nek elmondta, hogy Kohán György még csak tizenhat éves volt, amikor részt vesz Gyulán egy kiállításon, ahol felfigyeltek a tehetségére. Családja nem tudta vállalni a taníttatás költségeit, így a város prominens személyei karolták fel, s anyagi támogatásukkal megkezdhette tanulmányait a budapesti művészeti akadémián. Csak egy évet végzett el, mert tanárával nem értették meg egymást, s a továbbiakban különböző szabadiskolákban képezte magát.

Kohán György 1931-ben Párizsba utazott tanulmányútra, ott ismerkedett meg az avantgárd irányzatokkal, amelyek közül a kubizmus hatott rá a legerősebben. Utazása előtt és után több alkalommal szerepelt fővárosi kiállításokon, de nyomorúságos életkörülményei miatt mégis úgy döntött 1933-ban, hogy a szülőhelyéhez közeli Hódmezővásárhelyen telepedik le.

A környezet nagy hatással volt a művész szellemi fejlődésére. Érdeklődése egyre inkább a tanyai életforma ábrázolása felé fordult, ám a 19. századi festőkkel ellentétben nem csupán a látvány romantikáját rögzítette, hanem szociografikus érzékenységgel, belülről átélve ábrázolta az életformát.

Ibos Éva szerint bár Kohán György alföldi témájú festészete idővel egyre inkább kiteljesedett, változatlanul izgatták az avantgárd hagyományai is. Szinte két életművet épített egymással párhuzamosan, amelyek nemcsak szándékukban, hanem kifejezésmódjukban, sőt az anyaghasználatban is különböznek egymástól. Alföldi képeit olajjal, elemző műveit viaszkrétával alkotta. Az érzelem és a logika pályája utolsó szakaszában ötvöződött: realista indíttatású alföldi festészetét a konstruktivizmus fegyelmével párosította, geometrizáló kísérleteibe pedig az alföldi témáit is bevonta - mutatott rá a művészettörténész.