Mint azt Petrányi Zsolt, a Műcsarnok ügyvezető igazgatója, a tárlat kurátora az MTI-nek elmondta, a posztszocialista régió a kiállításon nemcsak Kelet-Közép-Európát jelenti, hiszen többek között örmény, ukrán, litván, szerb, bolgár és az egykori Kelet-Németországban fölnőtt művészeknek a rendszerváltástól napjainkig összegyűjtött gazdasági tapasztalatai jelennek meg művekben megfogalmazva.

A tárlat mondanivalójának kiindulópontja a krízis, amikor a posztszocialista országok először szembesültek a kapitalizmus gazdasági nehézségeivel. A művész saját eszközeivel keresi a választ arra, hogy mi történt a rendszerváltáskor megfogalmazott illúziókkal. A képzőművészek gazdasági témákkal foglalkoznak, de nem gazdasági szakemberként, hanem a saját környezetüket figyelve alkotnak - magyarázta a kurátor, hozzátéve, hogy a mintegy 150 mű között fotó, videó, olajfestmény, rajz, installáció és objekt is található.

Petrányi Zsolt izgalmas anyagnak tartja a bemutatásra váró alkotásokat, mert nem foglalkoznak politikával, hanem arról beszélnek, hogyan éltünk és élhetünk a mában, víziókat fogalmaznak meg arról, hogy mire is vágytak e régió lakói.

A kurátor példaként megemlítette Bukta Imre négy rajzát, amelyek egy termelőszövetkezet dolgozóiról készültek 1987-ben. Lucia Nimcová szlovákiai művész szülővárosában, egy iparvárosban a helyi tanács fotósától tanult meg fényképezni, megörökölte az anyagot, majd később visszament a városba, hogy újrafényképezze az egykori helyszíneket, s kiderült, nem változott semmi.

A tárlaton szerepel a Párizsban élő neves román művész, Mircea Cantor egy videóinstallációja is. Mint Petrányi Zsolt felidézte, a művész takarékossági okokból kitalálta, hogy foszforozzák be a gyufa mindkét végét, de ezt az európai uniós szabályok nem engedték. Ezért Romániában fölkutatott egy régi gyufagyárat, ott megvalósították elképzelését, de a gyár mára már nincs meg, bezárták, csak Cantor videóinstallációja őrzi, mint mementót - mutatott rá a kurátor.

A tárlat szeptember 19-ig tart nyitva a Műcsarnokban.