A József Attila-díjas költő az MTI-nek elmondta, hogy az immár kilencedik gyermekkönyvének számító Ugrálóházat elsősorban az óvodás, kisiskolás korosztálynak írta.

"Hiába van Weöres Sándorunk, meg Lázár Ervinünk, még mindig a felnőtt irodalom melléktermékeként ítélik meg a gyermekirodalmat" - fejtette ki arról beszélve, hogy miért lát kihívást abban, hogy a legkisebbeknek írjon. "A gyerekirodalom nekem egyfajta örömzenélés, sokkal kevésbé érzem a robotolós és fáradságos részét, mint amúgy az irodalomfabrikálás közben - fűzte hozzá.

Mint elárulta, sokat jár felolvasásokra általános iskolákba, könyvtárakba, óvodákba, és ez érzelmileg is bevonja az alkotásba. "Semmihez sem fogható, mikor belépek egy óvodába, és nyakamba ugrik egy kisgyerek, aki a műveim alapján +ismer+ engem" - jegyezte meg. Bár elsősorban felnőtteknek alkot, gyerekíróként büszke arra is, hogy részt vehet a jövő olvasógenerációjának kinevelésében.

Munkamódszeréről szólva Lackfi János elárulta, hogy ifjúsági szerzőként ugyanúgy "vadászik" a képekre, zenékre, mint a felnőtteknek szóló verseinél. A legkisebb korosztályt ötgyerekes apaként is jól ismerő költő saját családjának köznapi történeteit külön kötetsorozatban is feldolgozza, Bögre család címmel.

Az Ugrálóház több kis ciklusba rendeződik, ilyenek például a Jótanácsok, az Ovis farsang, az Állatsimogató, a Kintiségek vagy a címadó Ugrálóház - ismertette nagy vonalakban a könyvhétre megjelent kötetét.

A költő beszámolója szerint a Kállai Nagy Krisztina rajzaival illusztrált mondókáskönyvben több óvodásoknak, kisiskolásoknak íródott korábbi verse és számos új költemény kapott helyet. "Olyan fajta versek, mondókák, amelyek egy pici gyerek által megtapasztalt mindennapi kis életakciókhoz - öltözéshez, hajmosáshoz, körömvágáshoz, evéshez, pelenkázáshoz - kapcsolódnak. Egy részük az életet viccesen megkönnyítő varázsversikékként is értelmezhető" - magyarázta Lackfi János.