A mai Óbuda területén az elmúlt másfél évszázadban több ezer ókori sírt tártak fel a régészek. E feltárások néhány eredményét mutatják be az előadók - Lassányi Gábor régész, aki 2005 óta vezeti az aquincumi polgárváros keleti temetőjének feltárását, valamint Bernert Zsolt antropológus.

Mint Lassányi Gábor, az Aquincumi Múzeum munkatársa elmondta az MTI-nek, az aquincumi polgárváros keleti temetőjében a Kr.u. I század végétől egészen az V. század elejéig, a polgárváros létének utolsó évtizedéig temetkeztek a Duna-parti temetőben. 2005 óta több mint 1300 temetkezést tártak fel. "Ez a polgárváros köztemetője volt.

Nagyon díszes síremlékeket nem találtunk, a leggazdagabbak valószínűleg a főútvonalak mentén, esetleg a városon kívüli villagazdaságok mellett temetkeztek" - magyarázta a régész, aki az érdekességeket sorolva kitért a Kr.u. IV. század első feléből származó aquincumi múmiákra.

"Több ilyen temetkezés került elő, elsősorban a polgárvároson kívül, a budai hegyvidéken. A leletgazdagságból ítélve a tehetősebb polgárokról van szó, akik valószínűleg villagazdaságokban laktak. Az olajokkal, gyantával konzervált holttesteket textilekbe csavarták, majd szinte hermetikusan lezárt kőládákban temették el.

A viszonylag légmentes környezetnek, illetve a holttestek gondos kezelésének és a +textilcsomagok+ képzésének köszönhetően a múmiák igen jó állapotban maradtak fenn, legalábbis a felnyitás pillanatáig. Sok elmélet született azzal kapcsolatban, hogy etnikailag és kultuszok szempontjából hova lehet sorolni ezeket a temetkezéseket, hiszen a IV. század első felében Pannoniában már elterjedt a kereszténység" - hangsúlyozta Lassányi.

Korábban voltak olyan feltételezések, hogy a holttestkonzerválás az Ízisz-kultuszhoz kapcsolható. "Ezt ma nem mondhatjuk ki egyértelműen, még azt sem, hogy közel-keleti származású személyek a halottak. Ami biztos, hogy nagyon gazdag polgárok, valószínűleg a pogány arisztokrácia egy csoportja temetkezett ily módon. Sejtjük, hogy volt valami keleti kapcsolat, csak nem tudjuk egyértelműen kultuszhoz kötni, nem mondhatjuk egyértelműen, hogy ezek Ízisz-hívők lettek volna. De mindenképp nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy minél jobban konzerválják, minél épebben megőrizzék a holttesteket" - fogalmazott a régész.

Az előadáson szó esik majd a sírrablók gyomorforgató "szakmájáról", a rómaiak túlvilágképéről, a halottak táplálásának szokásáról is.
"A hamvasztásos sírokba esetenként téglákból épített kis csövek vezettek le. Ilyen sírt találtunk 2005-ben a város nyugati temetőjében, ahol az áldozati szertartásnál alkalmazott edény darabja is a csőben volt. Látszott, hogy az áldozati szertartást követően az összetört edény darabjait a halott után küldték. Ezeket néha +etetőcsőnek+ is szoktuk nevezni, rajtuk keresztül lehetett italáldozatokat küldeni a halottak számára a túlvilágra" - mutatott rá.

Bernert Zsolt, a Természettudományi Múzeum munkatársa az antropológia alkalmazásáról beszél majd a régészetben, arról, hogy mit lehet megtudni az egykor élt emberekről pusztán a csontmaradványok alapján, hogyan lehet a korukat, nemüket megállapítani, milyen betegségekre, életmódbeli dolgokra, táplálkozásra lehet következtetni a csontokból. A temetőben feltárt csontanyag alapján elmondható, hogy nagyon kevert volt a római kori lakosság: a mediterrán népesség mellett éltek itt kelták, germánok, az északi népek képviselői.

A polgárvárosi temetkezésekből előkerült csontanyag alapján az antropológus azt is megállapította, hogy a helyi népesség viszonylagos békében élt, kevés ugyanis a durva sérülés: ha vannak is törésnyomok a csontokon, azok sokkal inkább háztartási balesetek következményei.
"Nincsenek nagyon durva, háborús sérülések, amelyek a népvándorlás korára vagy akár a késő római korra voltak jellemzőek egy-egy határ menti erődnél. Kimondottan békés életmódot folytató népesség élt Aquincum polgárvárosában" - összegezte Lassányi Gábor.
Az előadás június 6-án, vasárnap 11 órakor kezdődik az Aquincumi Múzeumban (III., Szentendrei út 135.)