Győri László A szó árnyéka, Vajda Miklós Anyakép, amerikai keretben, Bán Zoltán András pedig Meghalt a Főítész című művével érdemelte ki az ötszázezer forinttal járó elismerést.

A szakmai díjat odaítélő kuratórium tagja az idén is Báthori Csaba költő, író, műfordító, Radics Viktória költő, esszéíró, műfordító és Tarján Tamás író, irodalomtörténész, kritikus volt.

Vajda Miklós Anyakép, amerikai keretben című kötete "az elemi kapcsolatok szövevényébe hatol, de nem bonckéssel, hanem érző ujjbegyekkel, a múló idő sűrűjén keresztülhatolva, elrohanását megfékezve" - olvasható Radics Viktória méltatásában, amely kiemeli a szöveg gondolati és esztétikai igényességét, lélektani kifinomultságát, hitelességét is.

"A mű egy szemérmes anya-fiú (idős anya-koros férfi) kapcsolat anatómiája, egyszersmind gabalyos érzelmi mélységének föltárása - s hogy ez ilyen visszafogott stílusban, a distancia arányait betartva sikerült, nagy találat" - hangsúlyozza Radics Viktória.

Báthori Csaba laudációjában úgy véli: A szó árnyéka című kötet egy negyvenéves alkotói pálya summája, amely "az összegzés igényével fogalmazza újra egy eredetileg népiességre hajló, de végül a város vonzásában megerősödő költészet eredményeit". Báthori méltatja Győri László versformakészletének bravúrjait is, kiemelve, hogy a költő egyforma könnyedséggel kezeli a három nagy ritmusrendszer alakzatait, az időmértéket, a nyugat-európai versformákat, illetve a magyaros ütemtárat.

"Győri költészete az elmélyedésnek, a kötelező magatartásformák keresésének, s általában a léttel szembeni művészi felelősségnek a tanúsága. Olyan ellenméreg, amely versmentő gyógyszernek bizonyul" - mutat rá Báthori Csaba.

Az elmúlt tíz évben született Bán-esszékből és -kritikákból válogatást nyújtó Meghalt a Főítészt méltatva Tarján Tamás a szerző eleganciáját emeli ki, valamint megemlékezik arról is, hogy Bán Zoltán András "látszólag ősemberi hévvel indul esztétikai viaskodásba". Tarján Tamás laudációjában a kötetet "a disszertációt a pamflettel elegyítő írásműnek" nevezi, a szerzőt pedig Don Quijotéhoz hasonlítja.

"Az irodalom való világának lándzsaforgató személyisége ő. A közhiedelemmel ellentétben nem annyira valami ellen, sokkal inkább a művek - és a saját agy- és léleksejtjei - védelmében száll csatába" - véli Tarján Tamás.