építészet
2010. 06. 01.
Norman Foster, a fény építésze 75 éves
Mindegy, milyen az idő kint, a berlini Reichstag üvegkupolájában mindig különös fény uralkodik. Ugyanezt tapasztalhatják a londoni British Múzeum látogatói is. Nem véletlenül, a két épületben uralkodó fényhatásokért az a Norman Foster építész a felelős, aki június 1-jén ünnepli 75. születésnapját, és aki manapság is rendkívül keresett, de arra kéri kollegáit, ne vegyék magukat olyan komolyan.
Foster építészeti munkái a fény, a világosság, az átláthatóság jelképévé váltak, kézjegyét a világ minden táján otthagyta, nevét az építészetben kevésbé jártasak is ismerik. Címei között nemcsak a Lord szerepel, elsők között volt, akire a sztárépítész szót aggatták.
Mindez őt nemigen érdekli, keresztbe-kasul járja a világot, hogy projektjeit gondozza. Mindennek megvalósításában londoni irodájának több ezer alkalmazottja segíti. Jelenleg két németországi terven dolgozik, Münchenbe múzeumot, Duisburgba egész városrészt tervez.
Foster hangsúlyozottan élettereket tervez, és nem pusztán épületekben gondolkodik. Környezetbarát technikákra támaszkodik, tanulmányokat forgat az emberi együttélésről, kapcsolatokat akar teremteni, de legfőképp meg akarja könnyíteni mások életét.
"Sokszor láttuk, hogy egy épület miként változtatja meg az emberek életét. Ha a gyerekek sötét iskolaépületből egy jól formázott újba költöznek, az nemcsak viselkedésükön változtat, teljesítményük is jobb lehet" - magyarázta.
Azokra a kollegákra, akiket csak egy épület szépsége izgat, gyanúsan tekint. "Kedves építészek a világban! Hallotok engem? Kérlek, ne vegyétek magatokat annyira komolyan! Én pusztán az elbizakodottságtól óvok. Sok dolog van a világon, ami fontosabb az építészetnél" - üzeni pályatársainak.
Pedig az ő tervei sem épp szerénységről tanúskodnak, elég csak a Hong Kong and Shanghai Banking Corporation számára 1986-ban Hongkongban felhúzott épületre, vagy London híres "uborkájára", a Swiss Re Towerre gondolni.
Bírálói a szemére vetik, hogy épületei hidegek, lélektelenek és valamiféleképpen érzelemmentesek. "Nekem mindenekelőtt a tiszta, nyitott és világos építészet tetszik - válaszolja erre. "Szeretem a teret, az átláthatóságot, be akarom engedni a Napot. Mi lenne ezen hűvös?" - veti fel. Az építészet nemcsak esztétika kérdése, persze az esztétika is fontos, de a társadalmi dimenzió még inkább. A cél az emberi építészet - vélekedik a megunhatatlan brit mester.
Mindez őt nemigen érdekli, keresztbe-kasul járja a világot, hogy projektjeit gondozza. Mindennek megvalósításában londoni irodájának több ezer alkalmazottja segíti. Jelenleg két németországi terven dolgozik, Münchenbe múzeumot, Duisburgba egész városrészt tervez.
Foster hangsúlyozottan élettereket tervez, és nem pusztán épületekben gondolkodik. Környezetbarát technikákra támaszkodik, tanulmányokat forgat az emberi együttélésről, kapcsolatokat akar teremteni, de legfőképp meg akarja könnyíteni mások életét.
"Sokszor láttuk, hogy egy épület miként változtatja meg az emberek életét. Ha a gyerekek sötét iskolaépületből egy jól formázott újba költöznek, az nemcsak viselkedésükön változtat, teljesítményük is jobb lehet" - magyarázta.
Azokra a kollegákra, akiket csak egy épület szépsége izgat, gyanúsan tekint. "Kedves építészek a világban! Hallotok engem? Kérlek, ne vegyétek magatokat annyira komolyan! Én pusztán az elbizakodottságtól óvok. Sok dolog van a világon, ami fontosabb az építészetnél" - üzeni pályatársainak.
Pedig az ő tervei sem épp szerénységről tanúskodnak, elég csak a Hong Kong and Shanghai Banking Corporation számára 1986-ban Hongkongban felhúzott épületre, vagy London híres "uborkájára", a Swiss Re Towerre gondolni.
Bírálói a szemére vetik, hogy épületei hidegek, lélektelenek és valamiféleképpen érzelemmentesek. "Nekem mindenekelőtt a tiszta, nyitott és világos építészet tetszik - válaszolja erre. "Szeretem a teret, az átláthatóságot, be akarom engedni a Napot. Mi lenne ezen hűvös?" - veti fel. Az építészet nemcsak esztétika kérdése, persze az esztétika is fontos, de a társadalmi dimenzió még inkább. A cél az emberi építészet - vélekedik a megunhatatlan brit mester.
További írások a rovatból
A végeredmény nem feltétlenül építészeti, hanem társadalmi kérdés is