Ez Orringer első regénye, amely három fivér történetén keresztül meséli el a magyar zsidók sorsát.

A lap kritikusa szerint nagy, megdöbbentő regényt vehet kézbe az olvasó. A szerző hét éve mutatkozott be a Hogyan lélegezzünk víz alatt című, sok elismerést kapott novelláskötettel. Azóta is jelentkezett néhány újabb novellával, és regényét készítette elő.

Míg azonban novellái szigorúan jelen időben játszódnak, regénye egy csodálatra méltóan nagyra törő történelmi írás, amelyben nagy érzelmek - szerelem, családi kötődések és a legmélyebb hűség - szerepelnek a holokauszt elképzelhetetlen kegyetlenségével a háttérben - írta a Los Angeles Times.

Orringer egyebek mellett leírja, hogy a magyar zsidók többsége a leginkább asszimilálódott a térségben, sokan közülük vezető pozíciókat foglaltak el a művészetekben, a tudományos és kereskedelmi életben, és kiemelkedő módon szolgáltak az első világháborúban. És bár a második világháború előrehaladtával a fizikai erőszak egyre gyakoribb és brutálisabb lett a zsidók ellen, csak a háború vége felé kezdődött meg deportálásuk a haláltáborokba, amikor a németek megszállták az országot. A magyarországi zsidó közösség, amely azelőtt 800 ezer főt számlált, negyedére apadt.

A Los Angeles Times kritikája szerint a szerző nemcsak főhősei, a három zsidó testvér szenvedéseit mutatja be rendkívül megindító módon, hanem kiválóan felidézi a háborús Budapest légkörét is.
Bárki, aki már beszélgetett olyanokkal, akik túlélték a holokausztot, vagy olvasta visszaemlékezéseiket, tudja, milyen pontosan megragadta az író a véletlen szerepét abban, hogy valaki életben maradt vagy áldozatul esett. Elegánsan megírt, kiváló első regény - olvasható a kritikában.