A tárlaton fából faragott, kőbe vésett emberábrázolások, agyagból készült kisplasztikák láthatók. A dió-, szilva-, cseresznyefából készült szobrok változatos színű, szép felületű famunkák. A szobrok másik részét könnyen kezelhető, csiszolható sóskúti kövekből véste ki, de készültek alkotások kemény vörös kőből is, például Leonardo karakteres arca, amit lényegesen nehezebb volt megmunkálni - mondta Lénárd Gábor.

A szoborcsoportok lágyabb, kevésbé kidolgozott hátterében még karakteresebbnek tűnnek az arcok. A sóskúti kőbe vésett Vágyra várók, az öreg kecskék című szoborcsoportban Zsuzsannát három sóvárgó, idősebb férfit veszi körbe, a Károgók című alkotás pedig azt ábrázolja, amikor három öreg szemmel láthatóan okítja, tanítja esetleg számon kéri a két bájos fiatalt.

Lénárd Gábor szerint a fában benne van a kompozíció, csak "le kell szedni a felesleget". Mint fogalmazott, a fejében folyamatosan kavarognak az elképzelések, félkész ötletek; melankolikus, szomorkásabb szobrok, magányos alakok, generációkat ábrázoló alkotások, ringatózó szerelmespárok.

A szobrászművész arról is beszélt, hogy a művészi hajlamot valószínűleg anyai ágon örökölte, a családtagok közt volt népdalénekes, festő és szobrász is. Hozzáfűzte: szívesen foglalkozik népzenével, citerával, nagynénje, László Imréné népdalénekes kérte meg 35 esztendővel ezelőtt a botfai fiatalokat, hogy tanulják meg citerázni a dalait, és így alakult meg az azóta már híressé vált Válicka citerazenekar. Ifjúkorában Lénárd Gábor is megtanulta a hangszer pengetését, de csak jó pár év elteltével, a cserszegtomaji héttagú zenekarban kezdett el rendszeresen játszani.

Lénárd Gábor szoborkiállítása június 18-ig tekinthető meg a Móricz Galériában. A megye több településén is láthatók köztéri alkotásai, amelyeket tölgyfából készített, mert - mint fogalmazott - a tartósfából készült szobrok 150 évig is épek maradnak.