Az expó 15. napján 334 ezer ember jött el a hatalmas nemzetközi bemutatóra, közülük még mindig viszonylag ritka a külföldi arc. A Karib-térség országainak pavilonjánál ott volt Kaen Wiece, aki a nagynénjével és a nagybátyjával érkezett Kanadából. Egy hetet töltenek Sanghajban, és az alkalmat kihasználva más kínai tájakra is elutaznak.

Kaen megjegyezte, hogy a Karib-térség országai láthatóan nem részesültek olyan kedvező elbánásban a világkiállítás házigazdáitól, mint az afrikaiak, majd témát váltva így folytatta: "egy világkiállítást már láttam, az 1986-os vancouverit, akkor 18 éves voltam. Ide mindenképpen el akartam jönni." Elmondta, hogy az eddigi négy nap során - kissé erőltetett menetben - 70 ország kiállítóhelyét sikerült megnézniük.

Kína pavilonjánál a sort állók között két - hatvanas éveiben járó - jól öltözött ázsiai asszony beszélgetett egymással, angolul. Mint kiderült, az egyik Ausztráliából, a másik Nagy-Britanniából érkezett, mindketten hongkongi származásúak, testvérek, s itt találkoztak. Az expóra három napot szántak.

"Már kora reggel regisztráltattuk magunkat, szerencsések vagyunk, hogy sikerült, mert ez az utolsó napunk - mondta az ősz hajú, szemüveges asszony, aki a húgával együtt úgy véli, sok a sorban állással, a várakozással elvesztegetett idő, s csodálta az emberek türelmét. Megjegyezte, hogy a német pavilonnál látott egy feliratot arról, hogy a sorban állók nem számíthatnak három óránál rövidebb várakozásra.

Az expó első számú turisztikai célpontját eddig naponta mintegy 40 ezren látták, a látogató csúcs akár ötvenezres is lehet. A várakozási idő lerövidítésére a szervezők új jegyelosztási módszereken gondolkoznak. Gondot okoz az is, hogy sokan a jegyeiken szereplő időpontot figyelmen kívül hagyva érkeznek a bejárathoz, s torlódásokat idéznek elő.

A Kelet koronájában a látogatónak először egy tízperces - félkörben három hatalmas kivetítőn vetített - film megtekintésére van lehetőségük egy 700 néző befogadására alkalmas teremben. A film címe: A harmonikus Kína. Ahogyan a pavilon többi részében található elemek, úgy az itt látott képsorok is a múltat és a jelent idézik meg, a köztes évtizedek fejlődési folyamatának, lenyomatainak bemutatásával. Összességében a modernizációt, az emberek életminőségének pozitív alakulását igyekszik láttatni.

A pavilont nem zsúfolták tele kiállítási tárgyakkal, amelyek mellett meg kellene állni. A sötét folyosón, amerre az emberek haladnak, hatalmas hagyományos kínai festmény elevenedik meg, amit az emberek szorgosan fényképeznek. Egy teremben műkincseket mutatnak be, majd egy szellemvasút-szerű járművel kanyargó, színes kínai építészeti elemekből megépített termeken haladhatnak át a látogatók.

Kína még egy kertet is bemutat, a környezetvédelmet, az új energiát, az energiatakarékosságot is hangsúlyozza; kiállítja szélerőművek rotoros tornyait és két nulla károsanyag-kibocsátású saját fejlesztésű elektromos autót is. A kivetítőn látható felirat szerint 2008-ban Kínában az egy főre jutó széndioxid-kibocsátás 5,36 tonna volt, míg a fejlett országokban ugyanez a szám 10,82 tonna, s egyben felhívják a veszélyt a kibocsátás nagymértékű növekedésének veszélyeire.