Ian Kevin Curtis a Manchesterhez tartozó Stretfordban született 1956. július 15-én átlagos munkáscsaládban. Az észak-angliai iparváros akkoriban a teljes reménytelenség képét mutatta: a második világháborús bombázások nyomán a történelmi városközpont nagy része elpusztult és jelentős volt a munkanélküliség.

Curtis lakótelepen nőtt fel, iskolai tanulmányai során különösebb tehetséget nem mutatott, és bár verseket már akkor is írt, azokat megtartotta magának. Falta a könyveket, különösen nagy hatást gyakoroltak rá William S. Burrows, Nietzsche, JG Ballard és Franz Kafka művei, a zenében David Bowie, a Velvet Underground és Iggy Pop volt az idolja. Tizennyolc és huszonkét éves kora között számtalan munkahelye volt, lemezbolttól kezdve munkaközvetítő központig számos helyen dolgozott.

A fordulatot életében egy Sex Pistols-koncert hozta meg: 1976-ban Manchester egyik kisebb klubjában, a Lesser Free Trade Hallban lépett fel a punkzene későbbi alapzenekara, a még befutás előtt álló Sex Pistols. Az elementáris energiájú koncerten találkozott Bernard Sumner gitárossal és Peter Hook basszusgitárossal, akik zenekarukba énekest kerestek. Megalakult a Warsaw, amely 1977-ben Stephen Morris dobos csatlakozásával lett Joy Division. (A név a The House of Dolls című izraeli regényből ered, ennek angol fordításában szerepel, hogy a koncentrációs táborokban Joy Divisionnek hívták a náci katonákat állítólag szexuálisan kiszolgáló zsidó nők csoportját. Az együttest emiatt náciszimpátiával is vádolták, alaptalanul.)

A Joy Division kezdetben nyers punkzenét játszott, a stílus 1979-re csiszolódott jelentősen. Miután az RCA kiadó némi hezitálás után mégsem között szerződést velük, az akkoriban Tony Wilson televíziós zenei szerkesztő vezetésével alakult független kiadó, a Factory Records adta ki első lemezüket. Az 1979 júniusában megjelent Unknown Pleasuresszel a zenekar azonnal kivívta a szakma elismerését: a sötét tónusú, lüktető zenét, amelyet Sumner csengő gitárjátéka, Hook szokatlan basszusdallamai és Morris sokszínű dobjátéka mellett a Martin Hannett producer által kreált zörejek alakítottak, Curtis hideg és komor éneke, irodalmi mélységű, elgondolkodtató szövegei tették teljessé. Az album csúcspontjai: Day of the Lords, New Dawn Fades, Shes's Lost Control, Shadowplay.

Az énekes még 1975-ben megnősült, négy évvel később megszületett kislánya, Natalie. A zenekar a lemez sikere és az állandó koncertezés eredményeképpen befutott Nagy-Britanniában, a Joy Division körül masszív rajongótábor kezdett kialakulni. Pedig a háttérben sötét felhők gyülekeztek: Curtis még 1978 karácsonyán egy fellépés után epilepsziás rohamot kapott, és innentől ezek időről időre visszatértek, nem egyszer fellépések alatt. Orvosa erős gyógyszereket írt fel és teljes visszavonulást kért tőle, miközben ő egy világhírnévre pályázó rockzenekar frontembereként élte életét, alkohollal és kevés alvással...

1979 októberében először lépett fel a Joy Division brit földön kívül: Brüsszelben a Plan K-ben koncerteztek, Curtis itt ismerkedett meg egy belga rajongóval, Annik Honoréval, akihez hamarosan szerelmi szálak fűzték.

A Joy Division 1980. május 2-án a birminghami egyetemen lépett fel utoljára. A 23 éves énekes alig több mint két héttel később bezárkózott macclesfieldi otthonába, megnézte Werner Herzog Stroszek című filmjét, meghallgatta Iggy Pop The Idiot című lemezét, majd felakasztotta magát. A zenekar másnap, május 19-én indult volna amerikai turnéra.

A Closer című második album, amely egy kiforrott együttes munkája, már posztumusz jelent meg 1980-ban. Ezen olyan, ma már klasszikus felvételek szerepelnek, mint az Atrocity Exhibition, az Isolation, a Heart and Soul, a 24 Hours vagy a Decades. Love Will Tear Us Apart című kislemez-dalukat az elmúlt három évtizedben olyan előadók dolgozták fel, mint a Cure, Paul Young, a Simple Minds vagy a Nouvelle Vague.

"Sok oka van annak, miért választotta Ian a halált. Ezek közé tartozik, hogy képtelen volt dönteni családja, vagyis felesége, Debbie és kislánya, valamint belga szerelme, Annik Honoré között. Folytonos lehangoltságát mélyítette a gyógyszerek és az alkohol együttes fogyasztása, emellett epilepsziás rohamai egyre súlyosabbak voltak" - mondta Anton Corbijn holland rendező és fotóművész, a zenekar egykori barátja tavaly az MTI-nek Budapesten. Corbijn 2007-ben Control címmel Ian Curtisről és a Joy Divisionről készítette első játékfilmjét.

A megmaradt három tag Curtis halála után néhány hónappal New Order néven folytatta tovább, és zenéjében, szövegeiben egyaránt egy könnyebben fogyasztható, bár színvonalas irányt választott - nagy sikerrel. A New Order - amely 2006-ban feloszlott - koncertjein 1998 után nagy számban játszott Joy Division-dalokat.

Ian Curtis és a Joy Division hatása máig érezhető számtalan európai és amerikai együttes zenéjén; a friss példák közül érdemes megemlíteni az Editorst, az Interpolt, a Killerst, amelyek felidézik a nagy előd sötét zenéjét, kétségbeesett szövegeit. A hazai előadók közül elsősorban Müller Péter Sziámi ápolja Ian Curtis emlékét: Isolated elnevezésű projektjével a Joy Division számait játssza.