Mint azt Bán András, a Miskolci Galéria igazgatója csütörtökön az MTI-nek elmondta, kiemelt figyelmet fordítanak a város múltjának, identitásának bemutatására. Ezt szolgálja a 2008-ban indított, Iparvágány elnevezésű rendezvénysorozat is, amelynek negyedik része a most nyílt tárlat.

A kiállítás képeinek segítségével a látogató nyomon követheti a borsodi megyeszékhely városképét teljesen átformáló, az '50-es években kibontakozó politikai, építészeti és ideológiai célkitűzések megvalósításának folyamatát és végtermékét - mutatott rá az igazgató.

Emlékeztetett arra, hogy Miskolcot - a II. világháborút követően - néhány évtized alatt az ország második legnépesebb városává alakították. A kiállítás célja, hogy bemutassa a város múltjának ezt a meghatározó részletét, azt az időszakot, amikor az építészet és a városrendezés - mint monumentális propagandaeszköz - szerves fejlődéséből kiszakítva, újrakonstruálta a települést.

Bán András hozzátette: a legutóbbi felmérések szerint ma Miskolcot elsősorban a régió kulturális központjaként emlegeti a turisták és az itt lakók többsége. "Pedig a település nehéz örökséggel birkózik, a velünk élő múlt lépten-nyomon szembetűnik egy-egy városi séta során" - mutatott rá.

Mint fogalmazott, a II. világháborút követő időszakban az új politikai vezetés nemcsak a megsemmisült vagy megsérült életteret törekedett újjáépíteni, hanem a régi felülírásával egy új anyagi és szellemi világot akart létrehozni. A szocializmus tervgazdasági, gazdaság- és társadalom-átalakítási törekvéseinek eszközévé és példájává vált Miskolc. A háború előtti körülbelül 60 ezres kereskedő városból 1945 és 1975 között a közigazgatási átszervezés, majd a drasztikus iparosítás folyamán Észak-Magyarország regionális ipari központja, egy 200 ezer fős ipari nagyváros lett.

Felidézte, hogy a földszintes kapitalista kisvárosból a korszak végére megszületett a többemeletes szocialista nagyváros, városrésznyi lakótelepekkel, ahová a környező falvakból tömegesen költöztek az emberek munkát, megélhetést keresve. A nehézipar munkaerőigénye gyorsan felszívta őket. A település ebben az időszakban - látszólag - virágzó korszakát élte, de versenyt futott saját növekedésével, ez a növekedés megelőzte belső érését, minőségi tartalmának kimunkálását. Ekkor még senki nem merte kimondani: "Miskolc csak akkor lesz több, ha már nem lesz nagyobb".

E törekvés leglátványosabban a bérházak, a közintézmények és szolgáltató épületek által alkotott nagy lakótelepek építésében mutatkozott meg. Mindeközben ahogy a technológia és az építészeti stílusok, úgy a politikai ideológia is folyamatosan változott, vele a felépülő épületek és maga a város is.

A kiállítás ezen folyamat bemutatásán keresztül arra próbál választ találni, hogy az átalakulás során az építészek milyen lehetőségekkel rendelkeztek vagy épp nem rendelkeztek a politikai ideológiával szemben az ember "védelméhez" - jegyezte meg a galéria igazgatója.

Az Új város épül című tárlat - amely a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamarával közös kiállítás - június 6-ig látható.