Európa legtehetségesebb elsőkötetes prózaírói immár tizedik alkalommal találkoztak a könyvfesztiválon; az Európai Unió különböző országaiból érkezett fiatal szerzőket Gács Anna irodalomkritikus, majd Forgách András író faggatta.

A portugál Ricardo Adolfo az "újjászületés" egy fajtájáról, az emigrációról írta Mi minden történt velem, mióta meghaltam című regényét. Mint a jelenleg Amszterdamban élő író elmondta, a történethez személyes tapasztalatait is felhasználta: családja Angolából Makaóba, majd onnan Lisszabonba költözött, és az új környezet számára mindannyiszor az újrakezdést jelentette.

Nemcsak Ricardo Adolfo él szülővárosától távol a meghívott fiatal szerzők közül: Natasa Kramberger egy kis szlovén faluból költözött a fővárosba, Ljubjanába, majd hollandiai tanulmányai után jelenleg Berlinből ír tudósításokat. Szeder-égbolt című regényének hősnője is egy Amszterdamban tanuló diáklány, aki egy olasz halásszal találkozik.

Az irodalmi versenyek fontosságáról beszélt Michaela Rosová. A szlovák írónő indulását több irodalmi díj segítette; elmondása szerint ilyen pályázatokat szülőhazájában számos önkormányzat, illetve cég finanszíroz. A mindössze 25 éves Michaela Rosová úgy véli, Hanyatt-homlok című regénye után valószínűleg pár évig csak tapasztalatokat gyűjt, és nem fog új kötettel jelentkezni.

Véleményéhez a beszélgetés résztvevőinek többsége csatlakozott: mint hangsúlyozták, a korai sikerek ellenére sem szabad valódi mondanivaló nélkül írni, még akkor sem, ha a kiadók már várnák az újabb kötetet.

Minden nap alkot viszont Arno Camenisch, mert - mint elárulta - ez önfegyelemre szoktatja az embert. A svájci szerző a többnyelvű Graubünden kantonban nőtt fel, és Sez Ner (Fekete hegy) című regényét is két nyelven írta meg. A német és a rétoromán (romontsch) szöveg egymásra is hat, gyakran csúsznak át egyikből a másikba vendégszavak, bekezdéstöredékek.

A beszélgetésből kiderült, bár nem mindegyik fiatal író szereti, szinte mindegyikük használja az internetet művei népszerűsítésére, esetenként publikálására is, Arno Camenisch például saját, kétnyelvű honlappal rendelkezik.

A "mérgező kapcsolatokról" írta Toximia című regényét a lengyel Malgorzata Rejmer. Első kötetének fogadtatásáról beszámolva a varsói írónő elmondta, kerületének lakói szerint könyve a kerületről, a fővárosiak szerint a fővárosról, a többi lengyel számára Lengyelországról, míg külföldi fordítói szerint egyetemes kérdésekről szól. Az ellentmondás azonban csak látszólagos: ugyanaz a mű egyszerre lehet lokális és univerzális jellegű - fogalmazott.

A nyelvek és kultúrák közötti határok átjárhatóságában hisz Horváth Viktor is. A pécsi író Török tükör című történelmi regénye a magyar irodalomban eddig nem alkalmazott nézőpontból, egy török tiszt szemével mutatja be a XVI. századi Magyarországot.

Horváth Viktor hangsúlyozta: nem provokálni akart, inkább érdekes játéknak bizonyult egy másik kultúrába beleásnia magát. Mint a középkori és koraújkori verstörténetet tanító szerző elárulta, számos korabeli dokumentumot, jegyzőkönyvet és egyéb forrást elolvasott a Török tükör megírásához.

Az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljára meghívott 17 író (a fentiek mellett a francia Bruno Nassim Aboudrar, a horvát Anela Borcic, a spanyol Fernando Clemot, a bolgár Zahari Karabasliev, a dán Martin Kongstad, az észt Grete Kutsar, a román Daniel Mafteiu, a holland Vincent Overeem, az osztrák Verena Rossbacher, a cseh Marek Sindelka és az olasz Giorgio Vasta) műveiből a szervezők kötetet is jelentettek meg, amely az eredeti nyelven, angolul és magyarul tartalmaz szemelvényeket.