S. Ladislaw Cornelius

Elmélkedés a hányás kozmológiai jelentőségéről


Na de hogyan is kezdődhet ez az egész?

Nyilván először felállítják a színpadot, aztán jönnek a sátorozók, hozzák a töménytelen mennyiségű piát. Ó igen, a szesz! Ez tényleg vele jár az ilyen nívós rock fesztivállal. Aztán a fák között, a szabad ég alatt, a sátorban - ez egyre megy -, gyorsan meg is isszák. Úgy habzsolják magukba, olyan végső elkeseredéssel vedelnek, mintha ettől függne létük, az a kis hernyó lét az emberi világ peremén, a porban kúszva, fetrengve, okádva, majd békésen alva…

Aztán másnap megtekinthető az eredmény, vagy ha nem is másnap - ez úgy is nehézségekbe szokott ütközni akkor -, egy hét múlva, vagy később, ki tudja azt már…

Szétdobált sörösüvegek, zacskók, félig emésztett vacsorák maradványai, melyek az utolsó pillanatig farkasszemet néztek gazdájukkal, bár az is lehet, hogy csak simán kifolytak egy ájult részeg száján, hogy aztán elárvulva, magukra hagyatva ott maradjanak a fűben, bosszantásul a kevésbé részegeknek - mert itt csak három kategória van: kicsit részeg, nagyon részeg, és ájult -, akik még észreveszik ha belelépnek, beleesnek (na nem úgy mint a szerelembe), beleülnek, hogy aztán otthonosan eltöltsenek benne néhány órát és gyarapítsák még egy emelettel amúgy is jelentékeny mennyiségüket. És a csodálatos a dologban, a legszebb az, hogy hány féle színben tudnak pompázni ezek az okádások. Mondhatnánk, hogy annyiféle szín, ahány ember, de azért az elfogyasztott étel, és a megivott pia játszik fő szerepet a külső meghatározásában, és az itt eléggé egysíkú. Konzerv, vagy otthonról hozott kolbász, szalámi, a gazdagabbak pizzát, sült húst - kolbászt, hurkát, miegyebet -, hamburgert, vagy hot-dogot esznek, a pénztelenek többnyire csak sört isznak, lopott zsömlével, fogkrémes kukoricával - a közeli kukoricaföldről való, a fogkrémet a délelőtt csórták a városban - kénytelenek beérni. A gátlástalanabbja saját sütésű húst osztogat a haveroknak, azok ugyan meglepődnek az önzetlen gesztuson, de végül elfogy az ingyenkaja, csak hajnalban tör ki a botrány, amikor kiderül, hogy egy teljesen ártatlan, nyársra húzott kóbor ebet fogyasztottak el - ami persze ismét a szertehagyott hányások szaporodásához vezetett; valamint néhány haver pánikszerű távozását idézte elő. Ilyenkor bort vagy házi pálinkát kell inni - és itt igazi vetélkedője alakul a kisüstinek -, és csak isznak, vedelnek, amíg eszméletük el nem hagyja őket, amíg mozogni bírnak, amíg nyelni tudnak…

Egy negyedéves jogászhallgató lánytól tudom a hányás kozmikus alaptételét: függetlenül attól, hogy mit ettél ivászat előtt, a hányásodban lesz répa. El kellett hinnem, mivel tetemes mennyiségű tapasztalatra hivatkozva közölte ezt velem.

És az összetevők és színek forgatagából, ebből a változatos kavalkádból ki kell emelnem a kissé ijesztő vörösboros hányást, melynek színe borzolja az ember idegeit, és akkor még nem beszéltem arról a csodálatos rózsaszín okádékról, ami az egész rock-fesztivál alapvető tájékozódási pontja lett. Talán vörösboros fröccs szülte ezt a rettenetes színt, mivel kissé már lilába játszott - a kékfrankos, az igen, az tud ilyet produkálni -, de határozottan rózsaszín volt, rózsaszínebb, mint bármi a világon. Rövid időn belül a sátorozás világtérképén Greenwich szerepét játszotta ez a szörnyű árnyalatú fél-emésztett gyomortartalom.

- A rózsaszín hányástól jobbra a harmadik sátor - mondták, de mihez képest? Úgy értem, hogy a hányáshoz! Jó, de mégis! Amikor az ember bódult fejjel - mert a haverok füvet szereztek, amit szakértő módon egy kupakba gyűjtöttek, meggyújtottak, a flakonja aljára lyukat égettek, és azon keresztül szívtuk a szert, amíg bírtuk - botladozva a sátormerevítők között, időnként hortyogó emberekre taposva próbálja számolgatni ezeket a modernkori jurtákat, megannyi jelét az önkéntes száműzetésnek, mert a hányás, az megvan, el sem lehet téveszteni olyan rózsaszín, de mégis, ebben a festőinek nem mondható káoszban, melyik lehet a harmadik? Az a srégen álló? Vagy az már nem számolandó, mert kilóg a sorból? Esetleg az az egyszemélyes, amiből négy láb lóg ki, és egyre hevesebben rángatózik? Á nem, Gábor lába szőrösebb, a hangja mélyebb, és sose csalja a barátnőjét - és most mi ez a zuhanás, leestem a felhőről, amin eddig tapostam? - mert olyan könnyű vagyok, a lábam nem is érinti a talajt, csupán az orv madzagok tekerednek néha a bokámra, hogy lerántsanak az égből, ahova olyan fáradságos munkával sikerült felmásznom, de semmi baj, és ez az egész olyan vicces…

Persze előtte azért sört is kellett inni, mert meleg volt, meg vodkát, mert meghívtak - még van pénz, az első napokat nyomjuk csak, majd pénteken és szombaton, akkor majd lesz nagy kéregetés -, egy kis pálinkát valaki egészségére, és most hol a fenében lehet ez a Gábor?

És közben azon tűnődöm tudatom sokadik rekeszével, hogy miért van az, hogy minden hányásban van répa? Pedig nem is olyan nehéz a válasz, az ember szertől meglöttyedt agyában hamar összeállnak a kozmológiai jelenségek egy logikus sorba, hogy erre eddig miért nem jöttek rá?

Némelyek szerint az univerzumban a nyers energia gemkapcsok és inggombok formájában ölt testet. Hogy ezt miért teszi? Egyszerű!

Ha a világegyetem folyamatosan tágul, akkor egyre nagyobb rések keletkeznek a galaxisok között, egyre széjjelebb feszíti a táguló anyag a világ határait. Mivel azonban a nyers energia mennyisége nem nő, így vákuumok keletkeznek a térben, ahol ez az egész miskulancia van, mert valahol lennie kell, ez egész biztos, mivel ha nem lenne, akkor példának okáért hol lennék most én?

Na ez most jó kérdés volt, lehet, hogy mivel még azt sem tudom, hol vagyok, nem is létezik a világegyetem? Valaminek kell léteznie, mert itt ez a sátor csak zihál, csak vonaglik, míg végül - "most, most, most menj el!" sikoltja egy női hang - révbe érnek, szex szagú, nyirkos hangok fonnak körbe; a sátrat nézem, egy személyre tervezték, de most hárman vannak benne: egy férfi, egy nő, és a szex…

Szerelem? Ugyan már… ott csak valami vákuum van az emberben manapság, így, két u-val, nem tudom miért, de így szokták írni, talán hogy kifejezze az igazi betöltetlen ürességet, azt az űrt, ami az univerzumban keletkezik, miközben egyre tágítja magát az anyagi világ, amibe energia ömlik be, mint valami nylonzacskóba a levegő, ha bekötjük a száját, lyukat vágunk rá, és tágítani kezdjük. Muszáj levegőt szívnia valahol, és nyilvánvaló, hogy a lyukon fogja tenni. De mivel a gravitáció segíti az energia anyaggá sűrűsödését, nem a nyílt űrben keletkeznek új bolygók a semmiből - az nagyon feltűnő lenne, Isten is felkapná rá a fejét, mi ez, ereszt az univerzum, szivárog az energia? -, hanem a már meglévők gyarapodnak. Nem lenne jó a Jupiteren élni, akkora nehézkedésnél már a gondolati energia is pillanatok alatt valóság lesz, bár valószínűleg az első, ami ott átsuhanna az agyamon, az a sípcsontom lenne. Így tehát a világegyetem zacskóján a gravitáció vágja a lyukakat, amin a tágulásnak köszönhetően beömlik az éltető erő, s répa lesz minden hányásban, a nylonzacskók ellenőrizhetetlenül szaporodnak, gemkapcsokat és leszakadt inggombokat találunk mindenfelé. Úgy tűnik, csak az szaporodik, amiből már amúgy is sok van, itt például nem csak a rózsaszín hányásból látok vagy hármat, de a mezei, sima okádék is egyre több lesz, csak tudnám honnan jönnek ezek, ezek a fények a szemembe, a fene vigye el, már majdnem rájöttem valamire, aztán egy kezet látok, és egy zseblámpa világossága ködfényszóróként oszlatja el agyam homályát, és Gábort látom, amint a kezét nyújtja felém.

- Aszontad, a harmadik sátor - motyogom bizonytalanul, mert az előbb még olyan nagy volt a világ, és most alig férek bele kicsi testembe… persze, volt valami a féreglyukakról, amiken keresztül energia áramlik… de hova, és minek?…

Már majdnem tudtam…

- Ez be van szívva… - rötyögik a csajok a háttérben, akik szintén be vannak szívva.

Talpra segítenek, te jó Isten, egész végig itt hevertem, jó hogy nem taposott rám valaki… és mit keres a zsebemben egy használt óvszer?! Na szép…

- A Csabát nem láttad? - kérdi valaki.

- Asszem egy bokor aljában van. Megivott egy sört - hülyén néznek rám. Megszoktam. - Valamivel összekutyulta - Próbálom megmagyarázni. - Haveroktól tabletták…

- Beverem a fejét. Komolyan mondom, ha meg mer halni, beverem a fejét - Gábor csúnyán néz rám, de hiába, mire észrevettem, mit csinál ez a vadmarha, már megitta az egész kulimászt. Most meg már kereshetjük.

- Asszem rájöttem, mér van minden hányásban répa - magyaráznám, de valahogy nem jut eszembe, ott maradhatott a felhők között, ahonnan már megint visszaestem, és most nem tudok ennek örülni.

- Elfelejtettem - közlöm, és erre még jobban röhögnek, pedig ez nem vicces, cseppet sem az! Felhők nélkül a földön élni, az valami iszonyú…

- Itt a rózsaszín hányás - mutatják.

- Ja - hagyom jóvá. A lámpafényben jól megfigyelhetők benne az apró répadarabok, de az Isten szerelmére, mi a nyavalyát ehetett az a szerencsétlen, hogy ilyen borzasztót hányt?

- A mi sátrunk arra van, a másik jobb kezed felé! - nevetik.

- Akinek kettő van… - de itt valami nagyon nem stimmel, az előbb még arra volt a jobb, vagy talán…

Csaba vasárnap hajnalban ébredt föl - addig folyamatosan ügyeletben volt mellette valaki, nehogy tényleg teljesen elszálljon, de csak aludt -, amikor a színpadot bontották le. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy később a legvadabb történetekkel traktáljon mindenkit a fesztiválról. Persze, csak ha nem voltunk ott.

Végül rájöttem valamire…

Miközben elszálltam a kozmosz mélységibe (magasságaiba?…), tényleg a másik jobb oldal felé fordultam, de a sors iróniájából kifolyólag, az akkor még ugyanolyan jó volt, mint most ez.

Csak a visszaérkezésnél voltak bajok.

A világ fonákjára kerültem, és csak úgy juthatok át a túloldalra, ha az ismert három dimenzióra merőlegesen tudok haladni!

Kertész Mária

Egy átmulatott hétvége következménye


Hárman elterveztük, hogy szakítunk eddigi életvitelünkkel, a mindennapi idegőrlő stresszt levezetjük egy hétvégi kiruccanással. Annál is inkább, mivel munkatársunkra (a történetben nevezzük Bélának) erősen ráfért a kimozdulás. Több mint 9 éves házassága alatt nem voltak sehol kikapcsolódni a feleségével, s az utóbbi időben már nem működött a kapcsolatuk, felesége összejött egy régi szerelmével. S ez nagyon levertté tette munkatársunkat, nem tudta, hogy mit tegyen. Harcoljon a feleségéért, vagy hagyja inkább elmenni. Valószínűleg nem jött volna velünk, ha minden jól működött volna köztük. Mesélte, hogy az intimitás sem működött köztük jól, néha-néha rutinosan megtörtént köztük a szex. Mi pedig, szingli nők, szintén vágytunk egy kis kikapcsolódásra, flörtre.

Az esemény Siófokon történt 2007 őszén. Szabadtéri koncertet adott a Lord és a Bikini együttes. Fergeteges hangulat, rengeteg ember. Az időjárás azonban nem igazán kedvezett a szabadtéri műsornak, nagyon hideg volt.

A koncert után még erős éjszakai élet folyt a városban. Mindenki igyekezett felmelegedni valami presszóban, esetleg kiskocsmában. A kiskocsma természetesen olcsóbb volt, mi is odamentünk. Igazi kocsmai élet zajlott. Nyakig érő füst, valami lakodalmas zene és nagyon vegyes társaság. Fiatal, idősebb, kulturáltabb és igazi "kocsmatöltelékek" keveréke.

A levegőben érezni lehetett a hányingert keltő szesz-szagot, a füstöt harapni lehetett és egyes embereken a büdös izzadtságszagot is felfedezni véltük. Aki csak egy rövid itallal próbálta felmelegíteni magát a koncert után, az hamar távozott. Ahogy mi ketten, nők is arra készültünk, ha megisszuk a kikért dupla sherryt, akkor távozunk.

Odafurakodott mellénk egy toprongyos, borotválatlan és piros fogínyeivel vigyorgó, 50 év körüli férfi, aki valószínűleg napi vendég lehetett, mert a "szokásost" kérte. Baloldalról egy fiatalabb férfi mesélte a munkatársunknak, Bélának, hogy Ő rendszeresen használ "gyűrűt" a párja és saját örömére az intim együttlét során. És elővette a zsebéből, hogy bebizonyítsa… Csak az a baj, mondta a férfi…hogy hamar lemerül a gyűrű, és nem vibrál, tuti gyenge volt benne az elem…" Hát vidd el az óráshoz, hogy cseréljen benne elemet" - mondta neki Béla. És a pipogya férfi még meg is köszönte ez az elképesztő ötletet… hogy ez nagyon jó ötlet, mert az elem mégis olcsóbb, mint újból venni egy ilyen mütyürt. Közben mindenki fuldoklott a kacagástól. Elképzeltük, hogy az intimeszközzel a kezében beállít az óráshoz…

Munkatársunk, akinek vigasztalásra volt szüksége hamar összejött a pultnál egyedül szintén sherryt kóstolgató szőke nővel. Feleslegesnek éreztük magunkat, egyébként sem nekünk való volt ez a hangzavartól, bűztől teli kiskocsma. A társaság fele már nem igazán tudott magáról, az egyik férfi a sarokban 10 méter mélyen aludt és horkolt. Mi leléptünk a barátnőmmel, Bélát ott hagytuk, sejtettük, hogy a nővel fogja tölteni az éjszakát, így biztosra vettük, hogy nem fog ittasan az autóba ülni. A nő szállón lakott 2 másik ismerősével egy szobában, bizonyára a hétvégére vették ki a szállást. Megbeszélték Bélával, hogy majd éjszaka bemegy hozzá…, de mivel ott nem lennének kettesben, így majd a kocsiban töltik a " pásztorórát". A hölgy kissé illuminált állapotban elköszönt Bélától, valószínűleg nem szokott inni, mert túl hamar megártott neki ez a kevés ital… elment, hogy rendbe tegye magát, mire Béla megy… s talán addig még szundit is egyet, hisz a barátnői nem tudhatnak semmiről sem, úgy kell tennie, mintha aludna, hisz mindhárman férjes asszonyok… A fáradtságtól meg az italtól valószínűleg el is aludt.

Béla még leöntött egy pohár italt és kiment a mosdóba, hogy rendbe tegye egy kicsit a külsejét. A kocsiban volt a " Danger Sexx" - feromonos parfümje, gondolta egy kicsit vonzóbbá teszi magát ezzel a vágykeltő illattal. Bement a szállóba, szerencsére csend volt, a szobában valószínűleg mindenki aludt.

A sötétítőn keresztül beszűrődött egy kevés fény a szobába…

Béla leült a szőke hölgy ágyára, és mivel nem akarta felébreszteni a másik két hölgyet, csak megsimogatta a fejét. Nem is mondott még semmit. A szőke hölgy súgta neki, hogy "megyek". "Jó, itt állok a parkolóban, a bejárattal majdnem szemben egy szürke Suzuki Ignissel. Majd villantok egyet a lámpával." Béla lement a kocsiba, és nemsokára ment a szőke nő is. Nem szóltak egymáshoz semmit, míg oda nem értek, ahol kettesben tudnak lenni.

Mindketten érezték, hogy valami nem stimmel.

"Ki vagy Te?" - kérdezte Béla.

"Juli. És Te ki vagy?" - kérdezte a nő.

"Béla"….

És mindkettőjükből kitört a hahotázás… Az történt, hogy Juli várt egy Józsi nevű férfit, Béla pedig megbeszélt egy találkozást Katával, a kiskocsmában, aki szintén szőke volt. Csakhogy Béla a szállóban rossz ágyhoz ült, és egy másik szőke nőt simogatott meg… s persze hatott a feromonos parfüm a másik hölgyre…, mivel a Józsi, akivel a hölgy beszélt meg randit, valami hasonló illatot viselt. És Juli csak ment az illat után…

Persze, ha már így alakult, nem hagyták ki a véletlenül jött lehetőséget, megkóstolták egymást. Mindketten csak egy éjszakás kalandra vágytak. Reggel lett. Kiderült, hogy Juli annak a férfinak a felesége, akivel Béla felesége kever… Na, hát ennél elképesztőbb módon akkor sem alakulhatott volna a bosszú, ha előre kitervezi az egészet. De nem is bosszút akart, hanem kirúgni a hámból. Mi még maradtunk vasárnap is, Bélát viszont nem tudtuk maradásra bírni, elindult hazafelé. Két üveg sört ivott, mielőtt beült a kocsiba. Azt mondta, nyugodjunk meg, nem lesz baj. Hazafelé még megállt valami kocsma előtt, szintén bedobott pár üveg sört, elmondása szerint, persze lehet, hogy több volt. Vagy valami töményet is talán.

Száguldott hazafelé, már csak egy falu választotta el lakóhelyétől, amikor jött egy nagy kanyar. A kanyart sajnos Béla kiegyenesítette s állítólag kb. 20m-t repült, amikor az autóval a baloldali villanyoszlopnak ütközött. Egy szemtanú azonnal hívta a mentőket és a tűzoltókat.

A kocsi totálkáros lett. Bélának eltört a csigolyája, de így is csoda, hogy életben megúszta.

A tűzoltók vágták ki az összetört kocsiból, erősen alkoholos állapotban. Közben a rendőrök is kijöttek. "Hogy hívják?" - kérdezték tőle.

"Nem mondom meg! Különben sem én vezettem a kocsit!" - nyöszörögte Béla.

"Érdekes… magát szedtük ki a kocsiból, magán kívül senki sem ült benne".

Béla a baleseti osztályra került, és csak pár nap múlva tudatosult benne, hogy mi is történt valójában. A kocsi vadi új volt, teljes hitelre vette, 10 éves futamidőre, s cascot sem kötött. Most van egy használhatatlan kocsija rengeteg hitellel, s még jó, hogy nem lett nagyobb baja, vagy hogy mások nem sérültek meg miatta.

Igaz, egy számlát kiegyenlített… a felesége felé. Béla testileg 2 hónap alatt felgyógyult, bár az időjárás változást megérzi a dereka. Szerencséje, hogy nem bénult le. Lelkileg azonban nyomot hagyott rajta az ügy, ezért pszichiátriára járt egy ideig. S ott összefutott Katával, akivel eredetileg megbeszélte a kiskocsmában a találkozót… csak rossz ágyhoz ült…

Kata rosszallóan mondta: nem jöttél, pedig vártalak…

Odahaza nem volt bátorságunk meglátogatni Bélát, ezért felhívtuk, hogy miként érzi magát azóta…

"Hogy lennék… egy ilyen ártatlan kis kiruccanás és mi lett belőle… persze, ha nem keverem össze a két szőke nőt… valószínűleg a kocsit sem töröm össze… még jó, hogy nagyobb baj nem lett… most kocsi nincs, de hitel 10 évre van… jogosítványomat elvették másfél évre és az életem egy hajszálon múlt.

Pár nap múlva hallottuk, hogy Béla megint a baleseti osztályon fekszik…

Meglátogattuk. Feje bekötve, arca kékes-lila, szemei bedagadva. Alig lát azon a kis résen s alig bír mozdulni.

"Mi van Veled megint? Csak nem valaki megint vezetett helyetted, tudod, mint a múltkor?"

"Ha-ha-ha, vicces. Jogsim sincs" - de értette a nyílt célzást Béla. "Apa leszek" - mondta.

"Ennek örülünk, hát ez jó… szóval kibékültetek a nejeddel!? De mi történt Veled azt mondd már!?"

"Megismerkedtem gyerekem anyjának a férjével… Juli terhes lett tőlem, azon az éjszakán".

Nem tudtuk, hogy abban a pillanatban épp sajnáljuk Bélát, vagy nevessünk egyetlen botlásának a következményeiért. Hát mi tagadás, jól helyben hagyták. Béla mondta, hogy mindenképpen válás lesz a következménye… de legalább engedte volna el a nejét, most mindketten boldogok lennének. Mindennek következményeként gyermektartásdíjat is fizethet, ráadásul olyan nőnek, akihez csak azaz egyetlen siófoki éjszaka kötötte.


Ács Richárd

Vágy az ital után

Ülök egy üres
Borospohár előtt.
Torkom oly száraz,
Hogy a bőr is lejött.
S a zsebemben
Lapul egy-két garas.
A remegő kezem,
S a májam
Ivásra fakad.

Másnap csak a borospohár rémlik
Vajon hogy kerültem el a házig.

S a tükör elé állok.
Magamon a fiatalság
Nyomait sehol se látom.
De érzem kérődző testem
A múlt esti szőlő belőlem,
Új utakra kelhet.
S fogom zúgó fejem, majd szét esik
Ezen a gyógyszer sem segít.

Ujjaim önkéntelen remegésre
Egy pohárka megnyugvással békít.

Reggeli szokott tevékenységeim után,
A munkahelyre is benézek tán,
De ott is a kín gyötör .
Ajkamat, számat nem áztatja
Az édes gyönyör.
S egyre jobban elvágyok
A kocsmák füstős falai közé.
Így közeledve a 30 felé .

Józanon visszatekintek,
Fiatalságomat az alkohol tölti meg .

Az édes méreg álmomban is
Kínként nyüszít.
S nem érdekel más, csak
Az alkohol miként bódít,
S egyre jobban butulok,
Immár munkám se akad,
A lakásom a tér, s az utca
Kenyerem az, amit
A kuka mélyére
Néha kihajítanak



Szabó Balázs

Az éves alkohol lista…

A világ egy nagy-nagy kocsma
Hol nehéz józannak lenni,
Óborát az élet hozza
Muszáj inni, nincs mit tenni…

Idén először a pultnál
Ismét a Januárt látom
Szuszogva szundít, furcsán áll,
Másnapos szegény barátom…

Január mögött a sorban
Ott toporog a Február,
Nem hisz másban csak a borban
Most is éltető fröccsre vár…

A Március is sorban áll,
Hogy végre egy felest kapjon,
Izgatott, türelmetlen már,
Nehogy néki ne maradjon…

Eljött már e víg hónap is
Kissé furcsán megy előre,
Nótázgat már az Április,
Dübörög a kocsma tőle.

Pálinkát iszik a Május
Hamarjában le is húzza
Ő csupán egy virág árus
Kinek erre vitt az útja….

Június lép be az ajtón
Ő csak sutyiban iszogat,
Felhörpint egy koktélt mohón
Sárgát iszik vagy pirosat…

Hazajött trópusról a nyár,
A Július van itt megint,
A jéghideg sör reá vár,
Gyorsan elfogy rendszerint…

Az Augusztus egy császár,
Nagyképűen whiskyt iszik,
Berúgott nem tud menni már,
Tán józanítóba viszik…

Részeg disznó ez a naptár!
Vedel ő is a Szeptember!
Elhagyta szerelme a nyár
Szíve darabokban hever…

Október kiáltja: "Igyál
Szeptember énekelj, nevess!
Nő miatt soha ne sírjál,
Ha netán berúgsz el ne ess!

Füstös kocsma sötét mélyén
Álmos November iszogat,
Bepiázott ő is szegény,
Valami verset írogat…..

Itt az utolsó hónap is,
Hisz véget ér minden egyszer,
A kocsmában táncol ő is,
És pezsgőt bont a December.


Bige Szabolcs

I.
Itt e füstös félhomályban

Itt e füstös félhomályban, a zsongító hangzavarban
Árnyak lengnek mindenütt,
Szavad motyog, de nem hallom,
Elnyomja a zűrzavar.
Aranysárgán csillan a fény konyakos poharam fenekén
Közelebb hajolsz, hogy érteném, mi nyomja szívedet.
Elhagyott - súgod elhalón.
Fel a fejjel, kisöreg! - bíztatom balgán, de nem örvend igazán.
Szemébe igazi fájdalom költözött - gyöngyszem a rög között.
Vigasztalnám, de csak hallgatok
Itt e füstös félhomályban, a zsongító hangzavarban.


II.
Pátosz nélkül

Mentél hidegen
Rám zuhant az ég
Durván agyamba nyilall
a reccsenő szék
Pátosz nélkül eldobtál
Mentél idegen hidegen

Jöjj rum
Hol van már a múlt
Az ígéret? A magány
Maradt, a kocsma,
S a füstös bár hajnalig
Jöjj rum áldott mámora

Remény
A jövő merre
Hova vezet nélküled?
Tudom, visszatérsz
Utad hozzám visszahoz
Éltet egy kósza remény


III.
Fogadalom

Fejemre dőlnek
Hajnalban a tűzfalak
A járda inog

Nagy fogadalom
Holnaptól igazán NEM
De még van egy nap

Alkohol gőzben
Bénán totyogva nézek
Újabb korty után