A Tat egy minden szempontból rendhagyó galéria, szokatlan művészeti és szellemi tér. Az értékek felkutatását, a kvalitás előtérbe állítását, az új gondolatok, alkotói utak, önkifejező formák felfedezését kínálja látogatóinak. Ez az innováció, a közös gondolatok felerősítése, kvalitásos művészek, életművek és művészeti alkotások előtérbe állítása a fő célja.
 

A célként megfogalmazott gondolatokból kiindulva rendhagyó és szokatlan módon indult útjára a Tat Galéria. A pénzügyőr zenekar fúvósainak zenei felvezetés után Rónai-Balázs Zoltán költő verse örökítette meg a Tat Galéria első pillanatait. Majd Zólyomi Zsolt az egyetlen magyar „orr”, avagy parfümőr illatperformansza, különleges illatbemutatója töltötte be a Tat levegőjét. Ezt követően a több mint kétezer palackból álló a hazai borászat múltját és jelenét előtérbe állító váci Curia Borház tulajdonosa, Víg Gyula BOR-gourmand „tiltott kéjelgése” kínálta a következő élményt. Mindezt kivételes társaságban, klasszikus és kortárs művészeti alkotások – festmények, grafikák és plasztikák – között.

A Tat Galéria első válogatásában Baksa-Soós János és Szilágyi Lenke fotói, Köves Éva és Fürjesi Csaba festményei, valamint Kemény Judit szobrász- és grafikusművész munkái láthatók.

A Lét határtalan – vallja a legendás Kex együttes frontembere, aki jelenleg Január Herceg néven alkot. A Berlinben élő képzőművész-zenész Baksa-Soós János összművészete a mai kortárs művészet fontos része. Baksának 1971-ben politikai okok miatt disszidálnia kellett. Az 1960-70-es évek magyar avantgárdjának meghatározó alakja Németországban professzionális képzőművész lett. 1971-től a Folkwang iskolába járt, Essenben grafika szakra, majd a düsseldorfi Kunstakademie-n festészetet, grafikát, valamint szobrászatot-kerámiát tanult olyan világszerte elismert mesterektől, mint Joseph Beuys, Gerhard Richter és Rolf Sackenheim. 1978-ban Mesternövendék Oklevelet kapott. Azóta nemzetközileg is jelentős, figyelemreméltó életművet hozott létre. A Tat Galériában egy fotósorozat látható Baksa-Soós Jánostól. A fotók különlegessége, hogy szobrász nagybátyja emléke előtt is tisztelegnek. A Baksa-Soós György által készített szoborról, Január herceg különböző hangulatú és látványstruktúrájú fotókat hozott létre.
 

Szilágyi Lenke úti- és emberjegyzetei: Két igazán mély emberi ügy van, ami soha nem megy ki a divatból. Az egyik az utazás, illetve a másik emberrel eltöltött idő. Van egy fotóművész, aki utazni és időt tölteni is kivételes szemmel szeret. Ez a fotós Szilágyi Lenke.
 

A Tat Galériában kiállított fotó-sorozat New York és Dubrovnik hangulatát idézi meg, illetve a két Petri egy meghitt, nyári pillanatát örökíti meg, fotóba sűrítve az apa és fiú kapcsolat minden rezdülését. A negyedik képen Máté Gábor színművész ellesett pillanata látható vintázs fotón megörökítve. Szilágyi Lenke 1980-ban végzett Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola fotó szakán. 1981 óta vesz részt hazai és külföldi kiállításokon. Film és színházi fotózásból él. 1991-ben Pécsi József-ösztöndíjas, 1999-ben Balogh Rudolf és a Soros Alapítvány Székely Aladár-díját kapta. 2007-ben a Magyar fotográfiai nagydíjjal, 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemes Művész-díjjal ismerték el tevékenységét.
 

Fürjesi Csaba személyes mítoszrendszerrel foglalja össze a benne képpé váló karaktereket, emléklenyomatokat, élmény-foszlányokat. Ezeket az elemeket szubjektív szempontok, egyéni nézetek szerint rendezi. Festményein igen nagy hangsúlyt kapnak a színek. Minden egyes szín egy-egy szimbólum – írja Shah Gabriella művészettörténész. Ami biztos, Fürjesi olyan mesemondó, mint Krúdy Gyula a Szindbádban. Történetei mély líra, színes mívesség és szerethető érzelmek világa. Látni kell, érezni kell!
 

Köves Éva „körbenéző művész”: vizsgálja és faggatja a környezetét, ami ez esetben Berlin. Mintha Nádas Péter berlini elbeszéléseinek a világában lennénk: könyörtelen következetesség, a környező világ pontos leltárba vétele. Persze távol mindenféle valódi leíró szándéktól, Köves Éva is csak személyes motívumait látja meg mindenhol, az ajtókilincset, a csillárt vagy a korlátok árnyékait. Az eszköztelenség dacára Köves Éva képeiből süt egy nehezen körülírható etikai sűrűség. Egyszerűnek tűnik a válasz, de az etikum talán tényleg a montázstechnikának köszönhető. A képek ugyanis szinte kivétel nélkül több jelenetből állnak össze, az alap motívumra rákerül egy félig belemosódó másik felvétel: a fényre vezető ablak. Máskor meg fordítva működik a montázselv: a beépített jelenet rántja vissza a földre a hátteret, mint naplementét a támlásszék vagy a széles panorámát az emeletes ágy. Köves Éva egyszerre leltároz kint és bent, de szigorúan megmarad kedves motívumai között, hogy mindkét világra rányissa a hétköznapok csodáinak fényes ablakát – írja Rieder Gábor Köves Éva festészetéről.

A Tat Galéria nyitva tartása: szerda-szombat 12 és 19 óra között.