Lábán Rudolf táncos-koreográfus, táncelméleti kutató 1879-ben született Pozsonyban, tanulmányait Budapesten, Párizsban, Bécsben végezte. Első iskoláit 1910-ben Münchenben és a svájci Asconában alapította, később Zürichben, Nürnbergben, Stuttgartban, Mannheimben, Hamburgban, Berlinben és Angliában dolgozott. Az ő nevéhez fűződik az "ideális" táncszínház modellje, a térharmónia-elmélet és a kinetográfia, vagyis a táncjelírás is. Számos intézményt, mozgásstúdiót alapított, ahol tanítványai tovább folytatják az általa elkezdett tevékenységet.

Frenák Pál Társulat INSTINCT - Soha. vagy...

Koreográfus: Frenák Pál 1957-ben született Budapesten. Gyermekkora meghatározó mozzanata volt, hogy szülei siket-némák voltak, így első elsajátított nyelve a jelnyelv lett, ami különleges fogékonyságot fejlesztett ki benne az arcjáték és a gesztusok, az emberi testtel kifejezhető tartalmak iránt. Klasszikus balettet, néptáncot és modern táncot tanult, magyar mesterének Jeszenszki Endrét vallja. Az 1980-as évek derekán Párizsba ment, ahol a klasszikus balett több illusztris személyiségével dolgozott, Cunningham, illetve Limon tánctechnikákat tanult és megismerte a kortárs művészetek világát. 1989-ben Párizsban megalapította társulatát, a Compagnie Pal Frenak-ot, de nem fordított hátat a magyar táncművészetnek. 1990 óta rendszeresen hazajárt, az akkor Magyarországon még kevéssé ismert kortárs tánccal kurzusokon ismertette meg a magyar táncosokat. Ősbemutatóit Budapesten tartotta és fiatal magyar tehetségeket hívott Párizsba, hogy együttesével dolgozzanak. A Compagnie Pal Frenak 1993 és 1998 között turnézott többek közt Franciaországban, Romániában, Oroszországban és Izraelben. Frenák Pál koreográfusi munkásságával párhuzamosan tanított a párizsi és lille-i Siket Színházban, és meghívott koreográfusa és tanára volt Chalons en Champagne-ban a Francia Artistaképző Főiskolának. "Mozgásművészet a gyógyításban" címmel az Amiens-i Egyetemi kórházban táncrehabilitációs programot fejlesztett ki mozgássérült gyermekeknek. 1998-ban megnyerte a Kiotói Villa Kujoyama koreográfusi díját, amelynek köszönhetően több mint fél évet töltött Japánban, ahová ettől kezdve rendszeresen visszatér koreografálni. Frenák Pál 2002-ben szakmai munkájának elismeréseképpen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Harangozó Gyula díját vehette át, 2007-ben Kossuth-díjat kapott.

INSTINCT - Soha. vagy...

Az Instinct Frenák Pál koreográfus és Helmut Oehring német zeneszerző közös műve, mely az ösztön primitív, érzéki és animális jelentéssel bíró fogalmát rehabilitálja. A koreográfus számára az ösztön egy erős kötelék: mély, pozitív és megmagyarázhatatlan belső hallás, egyensúly, váz, amely által képesek vagyunk megmaradni a határvonalon.Freud nem egy embert megbotránkoztatott azzal, hogy "Bevezetés a pszichoanalízisbe" című művében rámutatott arra, hogy tudatalattinknak köszönhetően ösztönünk az elfojtott dolgok visszatérésével napvilágra kerül, és megsemmisíti a neurózist, mint betegséget. Frenák Pál ez alatt egy erős köteléket ért, amelyen, mint határvonalon tartja fenn magát. "Valójában az ösztön az, amely lehetővé teszi számomra, hogy megmeneküljek, ha egy tetőről lezuhanó kő pont a fejem mellett halad el." Az ösztönös megérzés segít megtalálni a helyes mozdulatokat, az egyensúlyt. Hasonlóan Francis Bacon példájához, aki az ösztönt testünkben rejlő kreativitásként, kikristályosodásként fogta fel. A tánctér egy, a gördeszkások által használt kifutó palánkhoz hasonlóan egy körrendszer, ami a biológiai életciklusokat, az élet folyamatát, az anyaméhet szimbolizálja.

Koreográfia és látványterv/Choreography & scenery: Frenák Pál

Zene/Music: Helmuth Oehring

Videó/Video: Catherine Gfeller

Közreműködők / Performed by: Baranyai Balázs, Grecsó Zoltán/Zambriczky Ádám, Lisa Kostur, Nelson Reguera, Várnagy Kristóf

Zenészek/Musicians: Hudacsek László, Heather O’Donnell, Gergely Attila

"Az előadás ragyogó táncosai, Baranyai Balázs, Nelson Reguera, Várnagy Kristóf, Grecsó Zoltán és Lisa Kostur amellett, hogy vállalják azt az érzelmi hullámvasutat, ami az Instinct szenvedélytől, agresszivitástól fűtött világát jellemzi, fizikailag is kiélezett határhelyzetben vannak.(…) A polaritásoknak ez a halmozása végig folyamatos feszültségben tartja a koreográfiát." /Tóth Ágnes Veronika, kultura.hu/

LAUDÁCIÓ

A street culture szlengje félcsőként ismeri azt a görkorisok és gördeszkások által kedvelt, meredeken ívelődő rámpát, amely Frenák Pál Instinct című, a Bipolar német-magyar kulturális együttműködési program keretében Helmut Oehring zeneszerzővel közös produkciójának színpadát alkotja. A tetején imbolyognak, róla csúsznak alá és rá kúsznak vissza a lendületes show akrobatái. Frenák mindig is kedvelte a nagyvárosi szubkultúrák efféle emblematikus térformáit: a kifutó, a ring vagy a cirkuszi rivalda is megannyi nyilvános hely, ahol ámuló publikum előtt dívák, atléták és egyéb mutatványosok teszik nyilvánossá - viszik vásárra - bőrüket. A szó szoros értelmében a bőrüket: mert az efféle helyeken test és lélek nem fedik egymást: csak a fizikum számít, csak a plasztika, a robbanékonyság, az izomerő nyers igazságai érvényesülnek. A kötélen függeszkedő vagy a félcsőn keringő akrobatákról lefoszlanak a testnyelvi kommunikáció tanult sablonjai, a viselkedés, az öltözködés és a meztelenkedés konvenciói, a lélek-jelenlét minden rutinszerű kifejezése.

Frenák az Instinctben is az emberi egzisztenciáról, a vágyról és az igazodás kényszereiről, kiszolgáltatottságról, erőszakról, a magány szükségszerűségéről beszél, de azért jut tovább a pszichológiai, a társadalom- és kultúrkritikai közhelyeknél, mert van bátorsága mindent a görbe térbe vetett macskaügyes testek süket/néma/játékára bízni. Maszkkal takarja el az arcokat, hogy az ösztönlények animális magabiztosságára fókuszálja a néző figyelmét. A test ebben a térben nem valami külső, amely arra szolgál, hogy "kifejezze" a lelket, a belsőt: a térgörbületben feltáruló ösztönvilág még (vagy már?) nem ismeri az efféle megkülönböztetéseket, mozgó és mozgatott, tudattalan és tudott különbségeit. Kleist az akrobatákról is megírhatta volna, amit a marionettekről írt: ezért mély értelmű, hogy a félcső Frenák színpadképében egyben bábszínházi paravánként is szolgál. "Fent", a színpad kirakatában férfi és nő, a szerelmest és féltékenyt alakító bábuk alant, s a mélyben sem valósabbak vagy őszintébbek. A tapsrend utáni harsány-groteszk Roy Orbison-imitáció bonus trackje ezért mindkettőt idézőjelbe teszi: jópofa illuzionizmusa és teatralitása csak ironikus eltakarása annak, amit maga a darab megmutat. Bábszínház az egész világ, s bábu benne minden férfi és nő. (Rényi András)

forrás (és a további díjazottak): www.tanc.hu