irodalom
2010. 04. 11.
Hetvenéves Jean-Marie Gustave Le Clézio Nobel-díjas író
Április 13-án ünnepli hetvenedik születésnapját Jean-Marie Gustave Le Clézio francia író, a 2008. évi irodalmi Nobel-díj kitüntetettje.
Apja angol, anyja breton, mindketten Mauritiusról származtak. Gyerekként évekig élt Nigériában, ahol apja a brit haderő orvosaként dolgozott. A középiskolát Nizzában végezte, tengerész vagy építész szeretett volna lenni, de gyenge látása és gyatra matematika tudása miatt csak az írás maradt számára, hétévesen írta első regényét a tengerről. Tanult a bristoli és a londoni egyetemen, majd Nizzában diplomázott.
Az irodalomba 23 évesen robbant be, A jegyzőkönyv című regényéért megkapta a rangos Renaudot-díjat. Tanított az Egyesült Államokban, majd 1967-ben katonai szolgálatát Thaiföldön töltötte, ahonnan csakhamar távoznia kellett a gyerekprostitúció elleni tiltakozása miatt. Mexikóba vezényelték, ahol elmélyült az indián mitológia és a történelem tanulmányozásában, doktori disszertációját is e témában írta. 1970 és 1974 között a panamai dzsungelben élt az embera és waunana indiánok között, és e négy év tapasztalatai egész világlátását, életfilozófiáját átformálták. Ezt követően felváltva tartózkodott Franciaországban, az Egyesült Államokban és Mauritius szigetén, és különböző egyetemeken tanított.
Le Clézio a magány és az utazások nagy elbeszélője, egész művészetét áthatja a nyugati kultúrát megelőző világ iránti nosztalgia. Kritikusai gyakorta nevezik "nomád írónak", "városi indiánnak" vagy "csodás panteistának" természetimádatáért és mert műveiben távoli civilizációk népei, indiánok, nomádok, afrikai rabszolgák tűnnek fel egy elképzelt világban.
Munkásságát két korszakra szokták bontani: indulásától a hetvenes évek első feléig tartó időszakában a nyelv, az írás, az őrültség kérdéseit boncolgatta, 1975 után a gyermek- és kamaszkor, az utazás, a kisebbségek sorsáért érzett aggodalom, a környezetvédelem témája került középpontba. Művészete formailag is átalakult, a kezdeti szabad asszociációkat, filológiai kísérletezéseket higgadtabb, letisztultabb hang váltotta fel.
Eddig több mint harminc könyve jelent meg, köztük regények, novellák, esszék, mesék, publicisztikák, indián mítoszok fordításai. Nálunk 1968-ban adták ki Láz című novelláskötetét, ezt követte 1970-ben a Háború, 1975-ben a Terra Amata. Az 1990-es években jelent meg az önéletrajzi ihletésű Onitsha, majd az Aranyhalacska, 2006-ban pedig a Körforgás című regényét vehették kezükbe magyarul az olvasók.
A materialista nyugati civilizáció egyik legfőbb kritikusaként számon tartott Le Cléziót 2008-ban tüntették ki az irodalmi Nobel-díjjal. A svéd királyi akadémia indoklásában "új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának, elkötelezett környezetvédőnek" nevezte az írót.
A magas, kék szemű, szőke hajú, meglehetősen fotogén író jelenleg az Egyesült Államok Új-Mexikó államában, Albuquerque-ben él második feleségével, de gyakran látogat haza Franciaországba.
Az irodalomba 23 évesen robbant be, A jegyzőkönyv című regényéért megkapta a rangos Renaudot-díjat. Tanított az Egyesült Államokban, majd 1967-ben katonai szolgálatát Thaiföldön töltötte, ahonnan csakhamar távoznia kellett a gyerekprostitúció elleni tiltakozása miatt. Mexikóba vezényelték, ahol elmélyült az indián mitológia és a történelem tanulmányozásában, doktori disszertációját is e témában írta. 1970 és 1974 között a panamai dzsungelben élt az embera és waunana indiánok között, és e négy év tapasztalatai egész világlátását, életfilozófiáját átformálták. Ezt követően felváltva tartózkodott Franciaországban, az Egyesült Államokban és Mauritius szigetén, és különböző egyetemeken tanított.
Le Clézio a magány és az utazások nagy elbeszélője, egész művészetét áthatja a nyugati kultúrát megelőző világ iránti nosztalgia. Kritikusai gyakorta nevezik "nomád írónak", "városi indiánnak" vagy "csodás panteistának" természetimádatáért és mert műveiben távoli civilizációk népei, indiánok, nomádok, afrikai rabszolgák tűnnek fel egy elképzelt világban.
Munkásságát két korszakra szokták bontani: indulásától a hetvenes évek első feléig tartó időszakában a nyelv, az írás, az őrültség kérdéseit boncolgatta, 1975 után a gyermek- és kamaszkor, az utazás, a kisebbségek sorsáért érzett aggodalom, a környezetvédelem témája került középpontba. Művészete formailag is átalakult, a kezdeti szabad asszociációkat, filológiai kísérletezéseket higgadtabb, letisztultabb hang váltotta fel.
Eddig több mint harminc könyve jelent meg, köztük regények, novellák, esszék, mesék, publicisztikák, indián mítoszok fordításai. Nálunk 1968-ban adták ki Láz című novelláskötetét, ezt követte 1970-ben a Háború, 1975-ben a Terra Amata. Az 1990-es években jelent meg az önéletrajzi ihletésű Onitsha, majd az Aranyhalacska, 2006-ban pedig a Körforgás című regényét vehették kezükbe magyarul az olvasók.
A materialista nyugati civilizáció egyik legfőbb kritikusaként számon tartott Le Cléziót 2008-ban tüntették ki az irodalmi Nobel-díjjal. A svéd királyi akadémia indoklásában "új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának, elkötelezett környezetvédőnek" nevezte az írót.
A magas, kék szemű, szőke hajú, meglehetősen fotogén író jelenleg az Egyesült Államok Új-Mexikó államában, Albuquerque-ben él második feleségével, de gyakran látogat haza Franciaországba.
További írások a rovatból
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
Falcsik Mari My Rocks – 21 történet – 21 angolszász rockdal című kötetének bemutatójáról
Bemutatták a Sir Gawain és a zöld lovag legújabb fordítását
Más művészeti ágakról
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Katarina Stanković Neptun vihara és Ida Marie Gedbjerg Az elveszett Mozi könyv című alkotása a 21. Verzió Filmfesztiválon