film
2010. 04. 07.
Memoárban mesél Elvisről és Sinatráról a filmmogul
Jerry Weintraub hollywoodi producer több évtizedes pályafutása során Elvis Presleytől Frank Sinatrán át Brad Pittig és George Clooney-ig szinte minden sztárral dolgozott, ám frissen megjelent memoárkötete kapcsán most ő maga került a reflektorfénybe.
A When I Stop Talking, You'll Know I'm Dead - Useful Stories from a Persuasive Man (Ha elhallgatok, tudni fogjátok, hogy meghaltam - Egy meggyőző ember hasznos történetei) címmel kiadott visszaemlékezések szerzője nincs híján az önbizalomnak.
"Hetvenkét éves vagyok, és ehhez képest remekül nézek ki" - jelentette ki könyve promóciós rendezvényén, és afelől sem hagyott kétséget, hogy büszkén tekint vissza életútjára.
"Sohasem hallottam meg azt a szót, hogy nem, csak azt, hogy igen" - foglalta össze üzleti filozófiáját, amit a kötetben leírt történetekkel együtt készséggel ajánlott akár követendő példaként minden olvasójának.
"Nyitott könyv vagyok, semmit sem próbálok elrejteni, senkit sem akarok átverni, és sohasem adom fel, ha hiszek valamiben" - hangsúlyozta Jerry Weintraub, hozzátéve: ma is csinál olyan dolgokat, ami miatt egyesek bolondnak tartják, de ez nem tartja vissza, "ha seggre esek, akkor seggre esek".
Fáradtságról szó sem lehet: érlelődő filmtervei között szerepel többek között egy új Tarzan-mozi, és egy életrajzi film a világ egykor legjobban kereső amerikai zongoraművészéről, Liberace-ről. (Utóbbit Steven Soderbergh rendezi, és Michael Douglas alakítja a sztárzongoristát, míg Matt Damon a barátját játssza.)
"Nem tudom, mi mást csinálhatnék" - magyarázza, hogy mi fűti még mindig. "Golfozom ugyan, de azért heti kettőnél több játék már sok."
Weintraub pályája során a szórakoztatóipar számtalan hírességével kapcsolatba került. Koncertszervező cége révén közel került Frank Sinatrához, Bob Dylanhez és a Led Zeppelinhez. A későbbiekben filmproducerként George Burnstől George Clooney-ig csaknem egész Hollywooddal dolgozott.
Mégis élete nagy pillanataként azt emelte ki, amikor végre sikerült megértetnie édesapjával - aki nem tartotta őt "olyan okosnak" -, hogy miből is él, és miből telik neki Rolls Royce-ra, meg Los Angeles-i házra. A Madison Square Gardennel szembeni vendéglőbe vitte el egy napon reggelizni, miközben a rajongók utca hosszat álltak egy Elvis-koncert tízdolláros jegyeiért. "Ők mind Elvisre vesznek jegyet, és a bevétel az enyém - ez az, amit csinálok" - mondta az apjának, aki ebből végre rájött, mivel foglalkozik.
Visszanézve rendkívül szerencsésnek tartja magát, ám hangsúlyozta, hogy amit elért, azért keményen megdolgozott. "Bronxi kölyök voltam, semmim sem volt, mindenemet a munkámmal szereztem" - nyilatkozta a filmmogul.
"Hetvenkét éves vagyok, és ehhez képest remekül nézek ki" - jelentette ki könyve promóciós rendezvényén, és afelől sem hagyott kétséget, hogy büszkén tekint vissza életútjára.
"Sohasem hallottam meg azt a szót, hogy nem, csak azt, hogy igen" - foglalta össze üzleti filozófiáját, amit a kötetben leírt történetekkel együtt készséggel ajánlott akár követendő példaként minden olvasójának.
"Nyitott könyv vagyok, semmit sem próbálok elrejteni, senkit sem akarok átverni, és sohasem adom fel, ha hiszek valamiben" - hangsúlyozta Jerry Weintraub, hozzátéve: ma is csinál olyan dolgokat, ami miatt egyesek bolondnak tartják, de ez nem tartja vissza, "ha seggre esek, akkor seggre esek".
Fáradtságról szó sem lehet: érlelődő filmtervei között szerepel többek között egy új Tarzan-mozi, és egy életrajzi film a világ egykor legjobban kereső amerikai zongoraművészéről, Liberace-ről. (Utóbbit Steven Soderbergh rendezi, és Michael Douglas alakítja a sztárzongoristát, míg Matt Damon a barátját játssza.)
"Nem tudom, mi mást csinálhatnék" - magyarázza, hogy mi fűti még mindig. "Golfozom ugyan, de azért heti kettőnél több játék már sok."
Weintraub pályája során a szórakoztatóipar számtalan hírességével kapcsolatba került. Koncertszervező cége révén közel került Frank Sinatrához, Bob Dylanhez és a Led Zeppelinhez. A későbbiekben filmproducerként George Burnstől George Clooney-ig csaknem egész Hollywooddal dolgozott.
Mégis élete nagy pillanataként azt emelte ki, amikor végre sikerült megértetnie édesapjával - aki nem tartotta őt "olyan okosnak" -, hogy miből is él, és miből telik neki Rolls Royce-ra, meg Los Angeles-i házra. A Madison Square Gardennel szembeni vendéglőbe vitte el egy napon reggelizni, miközben a rajongók utca hosszat álltak egy Elvis-koncert tízdolláros jegyeiért. "Ők mind Elvisre vesznek jegyet, és a bevétel az enyém - ez az, amit csinálok" - mondta az apjának, aki ebből végre rájött, mivel foglalkozik.
Visszanézve rendkívül szerencsésnek tartja magát, ám hangsúlyozta, hogy amit elért, azért keményen megdolgozott. "Bronxi kölyök voltam, semmim sem volt, mindenemet a munkámmal szereztem" - nyilatkozta a filmmogul.
További írások a rovatból
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Matthäus Wörle Ahol régen aludtunk és Miklós Ádám Mélypont érzés című dokumentumfimje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Más művészeti ágakról
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
Megjelent a szerző emlékiratainak folytatása, A másik egy