"Ez minden további nélkül lehetséges" - mondta a 66 éves művészeti igazgató magabiztosan a következő évad műsortervének ismertetésekor. Gondoskodni fog arról, hogy a legjobb karmesterek és operarendezők jöjjenek Madridba. Ha a Teatro Real ősbemutatókat tart, akkor az operavilág magától is a spanyol fővárosra fog figyelni - tette hozzá.

Az európai kulturális élet fenegyereke nagy buzgalommal látott munkához. Néhány hónap alatt megtanult spanyolul és radikális irányváltást hirdetett meg a Teatro Realban. A főkarmesteri posztot megszüntetik, helyette rotációs rendszert vezetnek be több sztárdirigens meghívásával. A zenekart "feljavítják" és a kórust teljesen lecserélik.

Ami a programot illeti: szeptemberben Csajkovszkij operája, az Anyegin nyitja az évadot a Bolsoj Színház előadásában. "Egyszerre modern és hagyományos", ezért esett a választása erre a műre - közölte Mortier. Szerepel még a műsoron Carl Heinrich Graun német barokk zeneszerző Montezuma című operája is, amelynek világpremierje nemzetközi koprodukcióként előzőleg a mülheim/ruhri Theater der Welt fesztiválon lesz. Januárban Plácido Domingo spanyol sztártenor fogja ünnepelni 70. születésnapját a Teatro Realban egy koncerttel.

A spanyol művészetbarátok üdvözölték, hogy Mortier szakít a merev struktúrákkal és arra törekszik, hogy a szemlélődést több mozgás váltsa fel a madridi operaházban, de megfogalmazódnak kételyek is: hogyan fogadja Mortiert és merész újításait a királyi palotával szemben levő dalszínház konzervatívnak tartott közönsége? Az aggodalmaskodók emlékeztettek arra, hogy a művészeti igazgató már a Salzburgi Fesztivál intendánsaként is néha-néha mumussá vált a törzsközönség szemében.

Mortier elhárítja ezeket a fenntartásokat: "a madridiak kedvesek hozzám és nem látnak bennem terroristát". Alapjában véve gyakorlatilag az összes operaház közönsége konzervatív. "A döntő az, hogy a nézők kíváncsiak-e és nyitottak-e az újdonságokra". A modern nem mindig provokatív - szögezte le.

A művészeti igazgató egyébként "véletlenül" került Madridba. Párizsból eredetileg New Yorkba akart szerződni, de visszalépett az ottani állástól, mert a City Operának drasztikusan le kellett faragnia költségvetését. Érdekes módon most a Teatro Real is megszorításokra kényszerül, de Mortier szerint a kettőt nem lehet összehasonlítani. "New Yorkban egy csapásra felére csökkentették a büdzsét". A madridi operaház költségvetését eddig 10 százalékkal nyirbálták meg - közölte Miguel Muníz főigazgató, bár további megszorításokat sem tartott kizártnak.

Gerard Mortier a modernség nem egyszer szándékosan provokáló védelmezőjeként írta be nevét az elmúlt évtizedek operatörténetébe. Gentben született egy pék és egy zenerajongó anya gyermekeként, jezsuita egyházi iskolában végezte tanulmányait és szűkebb hazájában, Flandriában kora ifjúságától harcot hirdetett "az operaművészetet magának kisajátító reakciós burzsoázia" befolyása ellen.

Előbb Németországban, a düsseldorfi, frankfurti és hamburgi operaházakban dolgozott, majd 1979-től három éven át Rolf Liebermann tanácsadója volt a párizsi operában. 1981-től 1992-ig irányította és híressé tette a brüsszeli La Monnaie-t, amelybe olyan rendezőket hívott meg, mint Luc Bondy és Herbert Wernicke. Ezután 2001-ig a Salzburgi Fesztivál igazgatója volt, majd 2004-től 2010-ig ismét a párizsi Garnier-palota vált operaszervezői munkásságának színhelyévé.