Az 1981-ben Ausztráliában eredetileg négytagú együttesként alakult Dead Can Dance 1982-ben tette át működését Londonba. Az addigra megmaradt két tag, az elsősorban gitáros, ám multiinstrumentalista Brendan Perry, valamint az elképesztő hangú énekesnő, Lisa Gerrard már első, cím nélküli albumával felkavarta a világot. Bár az 1984-ben megjelent debütáló lemez hangulatában emlékeztetett néhány "melodikus álompopot" játszó kortárs zenekar, elsősorban a Cocteau Twins és a Cure világára, a sejtelmes zene és az egymást nagyszerűen kiegészítő két vokál egészen különleges atmoszférát teremtett.

Ez az út vezetett aztán ahhoz a neoklasszikus, emelkedett zenéhez, amely a következő lemezeken kiteljesedett Dead Can Dance-hangzást meghatározta: felfedezhetőek voltak ebben arab-bizánci elemek, középkori spanyol, kelta, ázsiai és dél-amerikai hatások egyaránt.

Jobbnál jobb lemezeiket - Spleen and Ideal (1985), Within the Realm of a Dying Sun (1987), The Serpent's Egg (1988), Aion (1990), Into The Labyrinth (1993), Toward the Within (1994), Spiritchaser (1996) - az azóta legendássá vált független kiadó, a 4AD adta ki. (Ehhez az istállóhoz tartozott-tartozik mások mellett a Bauhaus, a Birthday Party, a Tindersticks, a Cocteau Twins, a Pixies és a The The is). A Spleen and Idealt például Baudelaire versei ihlették, a zene barokk hangszerelésű kelet-európai dallamokra és középkori madrigálokra épült.

Koncertjeik különleges élményt jelentettek a hallgatóknak (1996-ban Budapesten, a néhai Budai Parkszínpadon is felléptek a World Music Festival keretében; a közönség a környékbeli fákat is megtöltötte...), és számos filmzenét is készítettek; ezek közül a legismertebbet a Baraka című mozihoz. Dalaikat olyan előadók dolgozták fel, mint a Ride, a Paradise Lost, a Gathering vagy Sarah Brightman.

Perry és Gerrard útjai 1998-ban elváltak, mindketten szólóban folytatták. Egy búcsúturnéra 2005-ben még összeálltak, de a Dead Can Dance története véget ért.

Brendan Perry már 1999-ben szólóalbummal jelentkezett (Eye of the Hunter), ezen saját dalai mellett szerepel egy feldolgozás is Tim Buckley-tól, a tragikusan korán elhunyt zseniális folkrock-előadótól. Ezt követően filmzenéken dolgozott, és bátyjával, Roberttel afrikai tradicionális ütőhangszeres workshopokat vezetett az írországi Quivvy-ben egy használaton kívüli templomban.

Második stúdiólemezével több mint tíz évet várt; az Ark című album idén tavasszal jelenik meg és a budapesti koncerten talán már kapható lesz. Az anyag teljesen eltér az elsőtől, mivel ritmusgépeket és elektromos gitárt is használt.

Az új albumot bemutató koncertkörút március 14-én Lisszabonban indult, a budapesti Diesel klub (volt E-klub, szervező a Concerto Music) kedden a turné tizennegyedik állomása. Brendan Perry Magyarországról Prágába utazik tovább és fellép még Krakkóban, Vilniusban, Helsinkiben, Szentpéterváron és Moszkvában is.

Az eddigi koncerteken előadott dalok között több Dead Can Dance-szám is szerepel, köztük a The Arcane, a The Carnival is Over, az A Passage In Time és a Severance.