Régi szamuráj klánból származott és harcos neveltetést kapott, felnőve azonban nem volt hajlandó katonai kiképzésben részt venni. Nyugati festészetet tanult, de foglalkozott filmmel, színházzal és irodalommal is, egy időben tagja volt a proletár művészek szövetségének. 1943-tól rendezett, filmjeinek forgatókönyvírója, díszlettervezője és vágója is volt, és főleg az orosz Eizenstein munkássága és az amerikai John Ford westernjei voltak rá hatással.

A hírnevet és a legjobb külföldi filmnek járó tiszteletbeli Oscar-díjat (a kategória "hivatalosan" csak 1956-tól létezik) az 1950-ben készült A vihar kapujában hozta meg számára, amely egy szamuráj megölését és felesége megerőszakolását beszéli el négy különböző szemszögből. Ezután a költségekkel már nem kellett törődnie, filmjeit sokszoros túlforgatással vehette fel. Az 50-es években elkészítette Dosztojevszkij A félkegyelmű, Gorkij az Éjjeli menedékhely, és Véres trón címmel Shakespeare Macbethje adaptációját. Utóbbit - jóllehet a japán no-darabok stílusában készült és az eredeti műből semmi sem hangzik el - az egyik legjobb Shakespeare-feldolgozásnak tartják. A morális üzenetekkel teli Élni egy család széthullását és a második világháború utáni japán hivatalnokok életét dokumentálja.

Anyagi szempontból legsikeresebb műve A hét szamuráj, amelyet A hét mesterlövész címmel Hollywoodban is feldolgoztak; a kosztümös Rejtett erőd ihlette a Csillagok háborújának robotjait és Ben Kenobi alakját. Akciójelenetekben bővelkedő filmjeiben krimiszerűen építette rá az egyén drámáját a társadalmi problémákra. E korszakának betetőzése A Rőtszakállú, amelyben a címszereplő orvos egy szegénykórházban vezeti rá lázongó tanítványát az emberi élet igazi értékeire.

Mivel hazájában "túl nyugatiasnak" minősítették, a 60-as évektől amerikai producerektől próbált pénzt szerezni. Költséges vállalkozásai azonban sorra megbuktak, első színes filmje, a Dodeskaden kudarca után Kuroszava még az öngyilkossággal is megpróbálkozott. Évekig reklámok készítéséből élt, csak 1975-ben forgathatta le szovjet koprodukcióban a Derszu Uzalát, és a nanáj vadász megható portréja ismét Oscar-díjat kapott. Ezt követte a hősiesség és az önfeláldozás abszurditását boncolgató Árnyéklovas és a Ran (Káosz), a Lear király szamuráj-parafrázisa. Filmes végrendelete a Dosztojevszkij ihlette Álmok, vízióinak lírai összefoglalása, utolsó filmjét Még nem címmel forgatta 1993-ban. Kuroszava 1998. szeptember 6-án halt meg Tokióban.

A diktatórikus rendezői stílusa miatt "császárnak" nevezett Kuroszava filmjei a hagyományos japán művészet és a nyugati filmkultúra sajátos keverékei, kedvelt témája a kegyetlenség és agresszió, stílusa hol stilizált, hol naturalista. A szereplők mozdulatait, öltözékét rajzokban dolgozta ki, így segítette színészeit abban, hogy megértsék a jelenetek légkörét, ezen alkotásai ugyanolyan kifejező erejűek voltak, mint a filmek, amelyekhez készültek.

Kuroszavát 1989-ben életművéért tüntették ki Oscar-díjjal, tavaly pedig bekerült az újonnan életre hívott Shakespeare Hírességek Csarnokába.