Mint Ungvári Tamás hangsúlyozta, számára egyértelmű öröm az elismerés, ezért reméli, hogy a díjátadót nem fogja senki átpolitizálni: "nem számít, melyik oldal adja át a Széchenyi-díjat, mert a teljesítmény mögött nincsenek oldalak".

Noha egy korábbi nyilatkozatában az író azt mondta, nem érdeklik a díjak, ma már hozzáteszi: mindaddig, míg meg nem kapja azokat. "Arra utaltam, hogy nem szabad hajszolni a díjakat, mert az elviszi az embert a megfelelési kényszer felé" - mutatott rá.

Ungvári Tamás felidézte tanárai emlékét is, akik közül sokakat nem ismertek el életükben: Komlós Aladár például nem lett akadémikus vagy Németh László nem lehetett egyetemi tanár. Abban a korban, ha valakit nem ismertek el, az volt az érdem - vélekedett.

"Miért olyan fontos a díj? Mert a jelenben van, míg a jövő teljesen bizonytalan, mint ahogy a múltat is folyton átírja a történelem" - fogalmazott Ungvári Tamás.

Arra a kérdésre, hogy hány kötetet írt eddig, az író elmondta: nemzetközi bibliográfiákban több mint 1000 cím szerepel a neve alatt, ezek azonban a különböző kiadásokat is külön kötetnek veszik. Saját bevallása szerint Ungvári Tamás 150 színpadon bemutatott műfordításnál - többek között Az ügynök halála, a My fair lady vagy a Páratlan páros -, valamint 45 kiadott monográfiánál jár.

"Van köztük, amelyik már nem annyira aktuális, de minden alkotónak meg kell tanulnia, hogy munkásságának nagy részét kiszitálja az idő. Nem szabad arra gondolni, hogy egy életműből bármi megmaradhat: ma már alig olvassa valaki például Strindberget, Romain Rolland-t vagy Galsworthyt" - jegyezte meg a Beatles biblia, A modern irodalom válaszútjain és az Ahasvérus és Shylock szerzője.

Ungvári Tamás számára az elmúlt két esztendő is termékenynek bizonyult: három kötetet is megjelentetett. "Ezeket az köti össze, hogy mindegyik a feledés ellen érvel, a nagyobbik műnek a címe is A feledés enciklopédiája. Azt szeretném, ha mind a magyar, mind a világtörténelemben megpróbálnánk kifejleszteni a történelmi tudatot, mert ez mérsékletre, megértésre, toleranciára készteti az embereket. Ezért szerettem volna nekik megmutatni A feledés enciklopédiájában, hogy milyen sok elfelejtett nagy ember élt itt" - szólt művéről az író.

Mint Ungvári Tamás elmondta, legutolsó, Labirintusok című kötetében azt kutatja, hogyan lehetne kiszabadítani az előző századforduló európai irodalmának óriásait a nemzeti skatulyákból: "a XIX. század végétől ennyi nyomorúság még nem érte az emberiséget, és az én könyveim megpróbálják a sárból kiszedni a kincseket. A tűrés, a szenvedés, a nagy lélek embereit próbálom megmutatni".

Következő munkáiról szólva az író elárulta: A feledés enciklopédiája mellé a könyvhétre jelenik meg Az emlékezés enciklopédiája, mely ironikus, keserű párja az előbbinek. Olvasói azonban már az áprilisi könyvfesztiválon is részt vehetnek Ungvári-kötetbemutatón: "átírtam a magyar zsidóság kulturális történelméről szóló, éppen tíz éve megjelent Ahasvérus és Shylock című munkámat. Amit azóta olvastam a témához, az mind benne van, így 640 oldalra duzzadt. Remélem, megveszik, de ehhez segíthet a Széchenyi-díj" - jegyezte meg Ungvári Tamás.