Az új mű bemutatójára Mexikóváros XXVI. kulturális fesztiváljának megnyitása alkalmából került sor. A csütörtöki premier előtt soha egyetlen opera sem foglalkozott még a drogkartellekkel (bár Bizet Carmenjében csempészek már szerepeltek…). A mexikói premieren viszont a tenor- vagy szopránáriákban sűrűn szerepeltek olyan szavak, mint "drogkereskedelem" és "kábítószer".

A zenekarban harmonikák és elektromos gitárok is szerepet kaptak, a vetített háttér pedig Ciudad Juarezt, a drogháború egyik központjának számító észak-mexikói várost mutatta, ahol a narkópiac ellenőrzéséért küzdő különböző drogkartellek véres vetélkedése csak 2009-ben több mint 2600 halálos áldozatot követelt. A mexikói bandaháborúkban az utóbbi három esztendő során 15 ezer ember életét oltották ki.

"Ha a XIX. és a XX. században született operák librettóiban helyet kaphatott a vér, a bűn és a botrány, miért ne lehetne operát írni Mexikó tragédiájáról?" - tette fel a kérdést Gabriela Ortiz szopránénekesnő, aki az opera zenéjét szerezte. Ez logikusnak tűnik, de mégsem ilyen egyszerű.

Eddig ugyanis "a texasi Kamilla" mítoszát egy "drogének", úgynevezett "narcocorrido" hirdette - Mexikóban így nevezik a kábítószer-kartellek hőseit magasztaló dalokat, amelyeket az 1970-es években az "Észak tigrisei" nevű együttes tett népszerűvé. Felipe Calderon elnök konzervatív kormánya viszont a kartellek elleni küzdelmet tekinti a legsürgősebb nemzeti feladatnak és harcot indított a narcocorrido műfaj ellen is: azt rója fel ezeknek a daloknak, hogy a csempészeket dicsőítik.

A banditák kultuszát ápoló titkos vagy éppen nyíltan forgalmazott lemezek úgy fogynak, mint a cukor - főleg az ország északi részén, ahol a nagy drogkartellek működnek, közel a kábítószer fő piacát képező Egyesült Államok határához.

Oscar Martin, az elnök pártjának egyik képviselője törvényt szeretne elfogadtatni, amely arra kötelezné az ilyen felvételeket forgalmazó lemezárusokat, hogy portékájuk borítóján külön feliraton tüntessék fel: a drogcsempészek bűnözők - valahogy úgy, ahogy a cigarettás dobozokon jelezni kell a dohányzás ártalmasságát. "A drogkereskedelemre történő bármiféle zenei, filmes vagy más kulturális utalásnak le kell szögeznie, hogy amiről szó van, az piszkos ügy" - magyarázta az AFP-nek.

Gabriela Ortiz tiltakozik: "Határozottan elutasítok mindenfajta cenzúrát: a narcocorridók történelmi pillanatokat idéznek fel és amúgy sem lehet cenzúrával véget vetni az erőszaknak".

A kartelleket a lakosság jelentős része egyáltalán nem ítéli el. Vidéken, a paraszti közösségekben, ahol az állam jelenléte elégtelen, a falusiak szemében nem egyszer jótevőnek számítanak: itt templomot építenek, amott utat, vagy szociális programok számára biztosítanak pénzt.

Még külön "védőszentjük" is van: Jesus Malverde, a legendás bandita. Az 1909-ben felkötött "mexikói Robin Hoodnak" valóságos kultusza támadt, a Mexikó északnyugati részén fekvő Sinaloa államban, ahol az azonos nevű drogkartell működik, külön kegyhely őrzi emlékét. A Culiacanban, a szövetségi állam székhelyén emelt kápolnába az ország minden részéből érkeznek "drogzarándokok".