Jean Ferrat bársonyos, férfias, nem egyszer drámai hangja olyan számokat szólaltatott meg - nem csak a francia dalok szerelmesei számára - mint a Que serais-je sans toi (Mi lennék én nélküled?), Aimer a perdre la raison (Őrülten szeretni) vagy a C,est beau la vie (Az élet szép). Az énekes az 1970-es évektől a dél-franciaországi Ardeche hegység egyik településén élt, ez a vidék ihlette a talán legnagyobb sikerének számító La Montagne (A hegy) című dalát.

Jean Ferrat - igazi nevén Jean Tenenbaum - 1930-ben született egy szegény (Oroszországból emigrált) zsidó családban. A második világháborúban az apát Auschwitzba deportálták és ott meghalt, az akkor 11 éves Jeant a kommunista ellenállók mentették meg.

Ez meghatározta világfelfogását, egész életében elkötelezett művész volt, felemelte szavát a forradalmi eszmékért és a testvériségért. Ma France (Az én Franciaországom) című dalában Picasso és Éluard, Potemkin című sanzonjában a Patyomkin páncélos forradalmár matrózainak felkelése előtt tisztelgett (az utóbbi dalt 1965-ben kitiltották a televízióból), viszont Csehszlovákia 1968-as megszállása ellen Camarade (Elvtárs) című dalában tiltakozott.

Jean Ferrat nagy tisztelője és barátja volt Louis Aragonnak, a francia irodalom nagy alakjának számos versét (köztük az Elza szemeit) ő zenésítette meg.

Az utóbbi években ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt, eseménynek számított a nagybajszú, ősz énekes egy-egy televíziós fellépése. Pályafutása során mintegy 200 sanzont írt és tolmácsolt, nem egyet közülük a műfaj legszebbjei között tartanak számon.

Jean Ferrat halálával "a francia sanzon egy hajthatatlan felfogása is távozott" - hangoztatta Nicolas Sarkozy elnök szombati közleményében. A francia államfő hozzáfűzte: az énekes, aki "eltökélten ragaszkodott szabadságához és függetlenségéhez, egész életében személyes alkotásként fogta fel művészetét, mindig többre tartotta a hitelességet és a kiválóságot a fogyasztói szemléletnél és a kereskedelmi szabványoknál."

Marie-George Buffet, a Francia Kommunista Párt országos titkára közleményben tisztelgett az énekes előtt, aki egész életében "kritikus és igényes támogatást nyújtott" a pártnak anélkül, hogy annak tagja lett volna. George Moustaki, az énekes régi pályatársa azt hangsúlyozta, hogy Ferrat "elkötelezett művésznek számított, ám nem olyannak, aki frázisokat üvölt: igazi költő volt".

"Franciaország egy része, egy egész nemzedék gyászol" - méltatta az énekest a France Info rádió. "Elment Jacques Brel, elment Georges Brassens, Léo Ferré, és most elment ő is, aki egyike volt az utolsó mohikánoknak."