építészet
2010. 03. 10.
Elhunyt Vargha Mihály
![Elhunyt Vargha Mihály](data/_cache/2010-03-10/15326s_5892_220x220.jpg)
Így írt önmagáról a Budapest című folyóiratba:
VARGHA MIHÁLY (1952, Budapest)
építészmérnök (színháztechnikus) - újságíró
Fővárosi születésű vagyok, de igazán csak akkor lettem budapesti polgár, amikor pár éves agglomerációs élet után Piliscsabáról visszaköltöztem, és azóta autót sem használok. Az építészet számomora örök szerelem és hivatás egyszerre, bár arról még az egyetem befejezése előtt lemondtam, hogy önálló tervező legyek. Ám így is mindig a szakma közelében maradtam, hol mint színháztechnikai szaktervező - például olyan rendkívüli terv részeseként, mint Bán Ferenc nem megépített Erzsébet téri Nemzeti Színháza -, hol mint újságszerkesztő, régebben nyomtatott lapoknál (Színháztechnikai Fórum, Magyar Építőművészet, Építész Közlöny), legújabban pedig főképp az interneten (epiteszforum.hu). Így azután lassan építészet-kritikussá kezdek vedleni, amihez igazán remek médium - több mással együtt - a Budapest folyóirat.
Mindemellett - többek között az internet által táguló határoknak köszönhetően - egyre inkább drukkolok a "vidéki" Magyarországnak, minden nagyvárosnak, de az összes kisebb településnek is, hogy önmagukat megtalálva, kiteljesítve múljanak el komplexusaik a fővárossal szemben. S ha még ezen túlmenően az építészet, az architektúra is eljutna oda, hogy akár régi felújításában, akár új építésében az igazi érték megteremtése-őrzése kerülne előtérbe, az igencsak elégedetté tudna tenni e frissen Európához csatlakozott országban-régióban.
fotó: Budapest folyóirat
VARGHA MIHÁLY (1952, Budapest)
építészmérnök (színháztechnikus) - újságíró
Fővárosi születésű vagyok, de igazán csak akkor lettem budapesti polgár, amikor pár éves agglomerációs élet után Piliscsabáról visszaköltöztem, és azóta autót sem használok. Az építészet számomora örök szerelem és hivatás egyszerre, bár arról még az egyetem befejezése előtt lemondtam, hogy önálló tervező legyek. Ám így is mindig a szakma közelében maradtam, hol mint színháztechnikai szaktervező - például olyan rendkívüli terv részeseként, mint Bán Ferenc nem megépített Erzsébet téri Nemzeti Színháza -, hol mint újságszerkesztő, régebben nyomtatott lapoknál (Színháztechnikai Fórum, Magyar Építőművészet, Építész Közlöny), legújabban pedig főképp az interneten (epiteszforum.hu). Így azután lassan építészet-kritikussá kezdek vedleni, amihez igazán remek médium - több mással együtt - a Budapest folyóirat.
Mindemellett - többek között az internet által táguló határoknak köszönhetően - egyre inkább drukkolok a "vidéki" Magyarországnak, minden nagyvárosnak, de az összes kisebb településnek is, hogy önmagukat megtalálva, kiteljesítve múljanak el komplexusaik a fővárossal szemben. S ha még ezen túlmenően az építészet, az architektúra is eljutna oda, hogy akár régi felújításában, akár új építésében az igazi érték megteremtése-őrzése kerülne előtérbe, az igencsak elégedetté tudna tenni e frissen Európához csatlakozott országban-régióban.
fotó: Budapest folyóirat
További írások a rovatból
Hiány és emlékezet című Breuer Marcell emlékkiállítás Pécsett
Cserépváraljai templomfelújítás és Micélium tudásköz-pont nyerte az idei Média Építészeti Díját
Beszámoló a 18. Velencei Építészeti Biennáléról
Más művészeti ágakról
Interjú Pálffy Tibor színésszel külső-belső tényezőkről, színházi igazságról, és szerepről