Március 20-án Bátori Éva énekli a Tábornagynét a premieren, másnap Sümegi Eszter alakítja a Marschallint; a két szereposztásban eredetileg fordítva tervezték a művészek színpadra lépését Andrejs Zagars, a rigai Nemzeti Opera főigazgatója rendezésében.

A korábban az első szereposztásra, a március 20-i bemutatóra "beírt" Sümegi Eszter a változtatást nehezményezte.

Fischer Ádám főzeneigazgató ezzel kapcsolatban az MTI-nek elmondta: egy szereplőváltozás a premier előtt két héttel az operaházaknál teljesen normális dolog. Hozzáfűzte, hogy egy ilyen változás szükségességét csak a vezetőség tudja eldönteni, az nagyon összetett és nem egyszerűen kommunikálható feladat.

"Egy operaprodukció csapatmunka, és nem mindig az a hibás, aki a hibát elköveti - amit viszont kívülálló nem tud megítélni" - fogalmazott. Kitért arra, hogy Sümegi Eszter számos repertoár előadásban alakított az évad során főszerepeket, "a Magyar Állami Operaház egyik legfontosabb művésze, és a vezetőségnek kötelessége, hogy őt a nyilvánosság előtt védje, hírnevének ne ártson, és hosszútávon is segítse az ő művészi fejlődését".

Elképzelhetőnek nevezte, hogy a szereplők csak bizonyos kombinációkban tudnak optimális teljesítményt nyújtani, tehát egy esetleges csere több változtatást is vonhat maga után. De - folytatta - még egy csere sem jelent önmagában semmit, és csak rá, illetve az Operaházra tartozik, nem a nyilvánosságra.

"Azt sem a nyilvánosságnak kell megtárgyalnia, mit jelent egy megfelelő szereptudás: itt nem csak a hangok ismeretéről van szó, hanem a szöveg és a zene értelmezéséről, közös megformálásáról, a partner szerepének pontos ismeretéről, a színpadi reagálások értelmezéséről" - reagált Fischer Ádám a sajtóban megjelentekre. (A Magyar Nemzet keddi számában azt írta, a főzeneigazgató a szerep nem tudásával indokolta a változtatást, ezt a cikk szerint Kovács János karmester cáfolta. Arról is írtak, hogy Sümegi Eszter jogi képviselője írásbeli panaszt tett, sőt pert fontolgat.)

Fischer Ádám kedden az MTI-vel közölte: az egyik szereplő mulasztásai gátolhatják a többiek felkészülését. Mint kifejtette, ezek mind olyan dolgok, amelyek nem a közönségre tartoznak, "operai próbák egyébként is olyan felfokozott emocionális állapotban, izgalomban folynak az egész világon, hogy a kívülálló ezeket nem tudja megítélni".

A főzeneigazgató fontosnak tartotta kiemelni, hogy Andrejs Zagars segítőjével, Jochen Breiholz dramaturggal már a Wagner zenedrámák rigai színrevitelénél együtt dolgozott, mert a világjáró dramaturg a német operairodalomnak is avatott szakértője.

Zagars és Breiholz elismerte, hogy hosszú évtizedekig az 1911-es drezdai ősbemutató koncepciója és Alfred Roller Mária Terézia korát idéző díszletei alapján dolgoztak, legutóbb a New York-i Metropolitan Opera előadása is ezt a légkört idézte. Ám a "túlérett" rokokó és az Osztrák-Magyar Monarchia szellemi és morális világa sok tekintetben rokon vonásokat mutatott, ezért a budapesti bemutató, ahogy a zürichi (Sven-Eric Bechtolf rendezése) vagy a badeni-badeni (Herbert Wernicke munkája), a mű keletkezése időszakában szecessziós miliőben játszódik.

A díszleteket Julia Müer tervezte, a jelmezeket Kristine Pasternaka, a hangsúlyos szerepet játszó világítást pedig Kevin-Wyn Jones.