film
2010. 03. 08.
Christoph Waltz, az Oscar-díjas osztrák
Aligha kételkedett benne bárki, hogy Christoph Waltz osztrák színész, a Becstelen Brigantyk sztárja az Oscar-díjat is megkapja, hiszen már szinte minden díjat begyűjtött zseniális alakításáért. Pedig a sikeres európai színészről korábban alig tudott valamit Hollywood.
"Oscar és Penélope. Ez több mint főnyeremény!" - ünnepelte diadalát az Oscar-színpadon a vasárnap esti gálán az 53 éves színész, amikor Penélope Cruz átnyújtotta neki a szobrot. De a lelkendezés közepette nem feledkezett meg a második világháborús film rendezőjéről, Quentin Tarantinóról sem. "Félelmet nem ismerő felfedezőként" méltatta, aki mesteri módon készítette el a produkciót. "Ezért lehetek most itt" - hangsúlyozta Waltz.
"Ez eszméletlen. Fantasztikus. Nagy élmény, és holnap biztos sajnálni fogom, hogy már vége" - mondta a színfalak mögött az amerikai díjszezonbeli diadalmenetéről, ami az Arany Glóbusz-díjjal kezdődött, a hollywoodi színészcéh díjával folytatódott és most az Oscarban ért el a csúcspontjára.
A Brigantyk nyolc Oscar-jelölést kapott, köztük a legjobb filmét, de Waltz tudta egyedül az aranyozott szoborra váltani a lehetőséget. A filmben Brad Pitt játszotta ellenfelét: az amerikai nácivadász örök bélyegül horogkeresztet vág a könyörtelen és gátlástalan zsidóvadász, Hans Landa ezredes (Waltz) homlokába.
Werner Faymann osztrák szövetségi kancellár az elsők között gratulált a színész sikeréhez.
"Christoph Waltz Oscar-díja egy kivételes osztrák színész újabb nagyon megérdemelt kitüntetése " - fogalmazott közleményében. Egyúttal megjegyezte, hogy Waltz immár azon kevés osztrák közé tartozik, akinek ilyen módon sikerült bekerülniük a nemzetközi filmtörténetbe.
Waltz 1956-ban született bécsi művészcsaládban: apja és anyja díszlettervezők voltak. Operaénekesnek készült, de a hetvenes évek végén egy időre New Yorkba költözött, ahol Lee Strasberg híres iskolájában képezte magát. Visszatérve Európába a színpadon folytatta karrierjét, és a nyolcvanas évektől egyre több szerephez jutott a televízióban, majd a mozivásznon is. Alakításait számos díjjal ismerték el.
Egyszer így beszélt munkájáról: "az a szép benne, hogy ami az emberben mélyen el van temetve, ami mindannyiunkban el van ásva, azt egy-egy szerep elő tudja csalogatni".
"Ez eszméletlen. Fantasztikus. Nagy élmény, és holnap biztos sajnálni fogom, hogy már vége" - mondta a színfalak mögött az amerikai díjszezonbeli diadalmenetéről, ami az Arany Glóbusz-díjjal kezdődött, a hollywoodi színészcéh díjával folytatódott és most az Oscarban ért el a csúcspontjára.
A Brigantyk nyolc Oscar-jelölést kapott, köztük a legjobb filmét, de Waltz tudta egyedül az aranyozott szoborra váltani a lehetőséget. A filmben Brad Pitt játszotta ellenfelét: az amerikai nácivadász örök bélyegül horogkeresztet vág a könyörtelen és gátlástalan zsidóvadász, Hans Landa ezredes (Waltz) homlokába.
Werner Faymann osztrák szövetségi kancellár az elsők között gratulált a színész sikeréhez.
"Christoph Waltz Oscar-díja egy kivételes osztrák színész újabb nagyon megérdemelt kitüntetése " - fogalmazott közleményében. Egyúttal megjegyezte, hogy Waltz immár azon kevés osztrák közé tartozik, akinek ilyen módon sikerült bekerülniük a nemzetközi filmtörténetbe.
Waltz 1956-ban született bécsi művészcsaládban: apja és anyja díszlettervezők voltak. Operaénekesnek készült, de a hetvenes évek végén egy időre New Yorkba költözött, ahol Lee Strasberg híres iskolájában képezte magát. Visszatérve Európába a színpadon folytatta karrierjét, és a nyolcvanas évektől egyre több szerephez jutott a televízióban, majd a mozivásznon is. Alakításait számos díjjal ismerték el.
Egyszer így beszélt munkájáról: "az a szép benne, hogy ami az emberben mélyen el van temetve, ami mindannyiunkban el van ásva, azt egy-egy szerep elő tudja csalogatni".
További írások a rovatból
Matthäus Wörle Ahol régen aludtunk és Miklós Ádám Mélypont érzés című dokumentumfimje a 21. Verzió Filmfesztiválon
Más művészeti ágakról
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
Megjelent a szerző emlékiratainak folytatása, A másik egy