Artur Domoslawski könyvében azt írja, hogy Kapuscinski soha nem találkozott és nem barátkozott össze Che Guevarával, Salvador Allendével és Patrice Lumumbával, amikor tudósítóként körbeutazta a fejlődő világot az 1960-as és 1970-es években.

Arra hivatkozik, hogy az újságíró egyetlen interjút sem közölt velük, de írásai annyira szuggesztívek voltak, hogy elhitette az olvasókkal: a találkozások és a beszélgetések is megtörténtek. A szerző ezenkívül górcső alá veszi az egykori tudósító személyes kapcsolatait, és ténybeli tévedésekkel is megvádolja.

Domoslawski felmelegíti azokat az ismert állításokat, hogy Kapuscinski, akit korábban az irodalmi Nobel-díj jelöltjei között is emlegettek, információkat és elemzéseket küldött hazája titkosszolgálatának azoknak az afrikai és latin-amerikai országoknak a politikájáról, amelyekben megfordult. Ez egyébként néhány hónappal halála után nyilvánosságra került Lengyelországban, de nem számított nagy meglepetésnek, mert a külföldre küldött újságírókat abban a korszakban kötelezték arra, hogy működjenek együtt a hírszerzéssel.

"Ez volt az ár, amelyet meg kellett fizetnie" - fogalmazott akkoriban Kapuscinski özvegye.

Az új életrajzi kötetet, amely rögtönzött fordításban Kapuscinski és a valóság címen jelent meg, bírósági feljelentés és szenvedélyes társadalmi vita előzte meg. A bírósághoz a néhai újságíró özvegye fordult, aki sikertelenül próbálta megakadályozni a szerinte férje hírnevét és emlékét leromboló könyv megjelenését. Kiváltotta Wladyslaw Bartoszewski miniszternek, az auschwitzi haláltábor túlélőjének haragját is, aki szerint a könyv áthágja az újságírói etika szabályait, mert a bulvárlapok stílusában taglalja a tudósító magánéletét. Felháborította a befolyásos római katolikus egyház számos vezetőjét, köztük Jozef Zycinski érseket is, míg végül az eredetileg kiszemelt kiadó visszalépett a könyv megjelentetésétől.
Mások viszont azon a véleményen vannak, hogy Kapuscinski megérdemel egy olyan kötetet, amely életének vitatottabb összetevőibe is bepillantást enged - írta a The Daily Telegraph című brit újság honlapján.

Kapuscinski, akinek könyvei Magyarországon is igen keresettek voltak, szépirodalmi szintre emelte a riport műfaját. Az egész világot beutazta, 27 forradalom szemtanúja volt, sokszor forgott életveszélyben, négyszer akarták agyonlőni, 12 háborús fronton fordult meg, Afrikában súlyos trópusi betegséget szerzett, amelyből felgyógyult. Rangos lengyel folyóiratok munkatársaként, majd pedig a PAP lengyel hírügynökség afrikai és latin-amerikai tudósítójaként dolgozott évtizedeken át. Ázsiai és kaukázusi utazásait A kirgiz leszáll lováról (1968) című könyvében örökítette meg, kongói élményeit A futballháború (1978), etiópiai és iráni tapasztalatait - a számára világhírnevet hozó - A császár (1978) és a Sahinsah (1982) című köteteiben dolgozta fel.

Könyvet szentelt a Szovjetunió felbomlásának A birodalom címmel, amely Nyugaton elképesztő karriert futott be, szerzője a legkeresettebb lengyel író lett.

Az újságíró a ma Fehéroroszországhoz tartozó Pinskben született 1932-ben. Gyermekkorában megtapasztalta a nélkülözést, ezért gyakran mondogatta, hogy Afrikában otthon érzi magát, mert "ott is alig van mit enni, és mindenki mezítláb jár".