A Haldimann-levelek című kötet mellett a Petőfi Irodalmi Múzeumban bemutatják Hafner Zoltán irodalomtörténész Kertész Imre Bibliográfia című kézikönyvét is.

Morcsányi Géza, a Haldimann-levelek című kötet szerkesztője elmondta az MTI-nek, hogy egy-két éve került elő a levélköteg, amelyet a svájci irodalmár küldött el az írónak korára és betegségére hivatkozva.

Érdekes és fontos írásokról van szó, emberekről, tervekről, utazásokról, kétségekről, szorongásairól tudósítja az író svájci olvasóját.

A kötetbe mintegy 60 levelet válogatott be a szerkesztő, ezek javarészt Kertész Imre írásai, de van köztük néhány olyan is, amelyet Eva Haldimann küldött Kertész Imre első felesége, Vas Albina 1995-ös halálakor vagy gratuláció az irodalmi Nobel-díjhoz.

A Haldimann-levelek német változata Kertész Imre 80. születésnapjára, tavaly november 9-re megjelent, mert - Morcsányi Géza megjegyzése szerint - Eva Haldimann ismertebb név Németországban, ugyanis rendszeresen publikált, recenziókat írt a kortárs magyar irodalomról a svájci Neue Zürcher Zeitungba.

Levelezésük kiindulópontja a Sorstalanság című regény volt, amely itthon eleinte nem keltett olyan feltűnést, mint később. 1977-ben, a regény megjelenése után két évvel Eva Haldimann olvasta és fontos műnek kijáró tisztelettel, elismeréssel írt róla a svájci lapba. Amikor Kertész Imre erről tudomást szerzett, levelet küldött Haldimannak: "Talán nem is sejti, hogy a némasággal folytatott napi küzdelem közepette milyen különös ajándék számomra egy független szellem méltató érdeklődése" - idézett a szerkesztő a levélből.

Kertész Imre távol tartotta magát az irodalmi élettől, nem volt az ismertek közül való és fontos volt neki a "külső szem" elismerése. Kertész Imre először mint recenzensének, később mint barátjának, a hű, érzékeny olvasónak írta a leveleket. Az írásokban a készülő művek írói kétségei fogalmazódnak meg azzal az alaphanggal, hogy Eva Haldimann értőn figyeli az ő pályáját, küzdelmeit, amelyekről a Valaki más című könyvben, a Gályanaplóban vagy a K. dossziéban ír.

"A levelezésből a legszemélyesebb dolgokat tudhatjuk meg Kertész Imréről, de minden levelében ugyanazt a személyiséget ismerhetjük meg, az individuális, vagyis az önálló Kertész Imrét" - jegyezte meg a szerkesztő. "Szép, csehovi mozzanata a levelezésnek, hogy évtizedeken keresztül tervezték genfi találkozójukat, végül 2008-ban fotó készült róluk Genfben". Közben persze másutt megismerkedtek személyesen is és többször találkoztak, de ez a randevú azért volt fontos, mert Eva Haldimann Genfben él.

Levelezésük 1977-től 2002-ig, az irodalmi Nobel-díj átvételéig tartott - jegyezte meg. A Haldimann-levelek című kötet függelékében olvashatók Haldimann recenziói és Kertész-interjúrészletek, amelyek tartalmilag csatlakoznak a levelekhez és most jelennek meg először magyarul.
Hafner Zoltán irodalomtörténész a Kertész Imre Bibliográfia című kézikönyvről - amely a Digitális Irodalmi Akadémia kiadványa - az MTI-nek elmondta, hogy az első fejezetben Kertész Imre eddig megjelent könyvei, írásai, műfordításai, a vele készült interjúk mellett a hanghordozók jegyzéke is olvasható.

A második fejezet tartalmazza a Kertész Imréről 2009 november végéig, 80. születésnapjáig megjelent cikkeket, tanulmányokat, könyvismertetéseket. A függelékben megtalálható külföldön megjelent könyveinek jegyzéke, színpadi- és filmadaptációi. A kötetet Stauder Mária, az egyik leghozzáértőbb magyar bibliográfus lektorálta - tette hozzá Hafner Zoltán.