A The Secret Life of Emily Dickinson (Emily Dickinson titkos élete) a héten került fel az amerikai könyvesboltok sikerlistáira. A regény új megközelítésben mutatja be a XIX. században élt és halála után több mint 120 évvel is vihart kavaró költőnő életét. A próbálkozás azonban nem egyedi: más nem élő írókról, például Emily Brontéról és Jane Austinról is megjelentek már hasonló kötetek, amelyekben újraértelmezik a szerzőket és előtérbe állítják nemiségüket.

A regény, amely sem biográfia, sem teljesen kitalált történet, Dickinson életének valós állomásával indul: Massachusetts állambeli szülővárosában, Amherstben, a Mount Holyoke leánynevelő intézetben kezdődik. Ez az első olyan mű, amelyben az egyébként férfi szerző első szám első személyben szólaltatja meg költőnőt.

"Dickinson nagyon is jelen van a köztudatban - mondta Jerome Charyn, a sikerkönyv szerzője egy nyilatkozatában. - Rájöttünk, hogy mennyire modern. Hirtelen úgy tűnik fel előttünk, mintha most is élne".

A bevezető rész után a szerző a független szellemiségű poéta sokat vitatott, titkos szerelmi élete felé fordul. Dickinsont az irodalomkritika olyasvalakinek festette le az 1970-es években, mint aki műveiben fellázad a korabeli nézet ellen, amely szerint a nők életét a háztartás és a házasság tölti ki. Miközben Charyn a költőnő életének számos valós alakját felvonultatja - köztük a sógornőjét és az apját -, leszámol azzal a véleménnyel, hogy Dickinson leszbikus vagy szexuálisan frusztrált lett volna. Ehelyett leírja ábrándozásait kitalált férfiakról, köztük egy szőke ezermesterről, Tomról.

"Mai olvasóként az az érzésem, hogy nem volt meleg, nem volt leszbikus - húzta alá Charyn. - Leveleiből ez világosan kiderül".

A kritikák szerint a regény a költőnő új dimenzióit tárja fel, de nehezen ragadja meg igazi hangját. A kötet két, nemrégiben kiadott életrajzi mű után került az amerikai boltokba.

Két éve pedig Joyce Carol Oates Wild Nights (Vad éjszakák) című kötete jelent meg, amely címét a költőnő vágyakozó verséből kölcsönözte. A könyv Dickinson utolsó napjait képzeli el négy másik íróval, Edgar Allan Poe-val, Mark Twainnel, Henry James-szel és Ernest Hemingway-jel.