Konom Róbert
Kafka, Borges meg a többiek

„Nem tudom eldönteni szívem, hogy hamburger vagy hot dog,
nem tudom eldönteni szívem, hogy itt rosszabb vagy ott jobb.”
Sziámi

Hamburgerrel ábrázolom a hot dogot.
Fejem fölött elröpül egy kanál…
Elhúz sebesen, miközben felhők között síelek, önfeledten, gólyával a számban.
Előttem feltorlódó és szaggatott hegyhátak, alattam a hátrasikló földabrosz szökevény mintái, itt-ott egy-egy munkanélküli költő sírgödröt ás a levegőbe, a varjak elégedetten kárognak.
Nézem, semleges odaadással, a fény mozdulatait a szegecselt alumíniumléceken.
És nem tudom eldönteni, hogy hamburger-e még a hamburger vagy már hot dog. (És ha már hot dog, kérdezem, akkor mikortól volt, és volt-e egyáltalán már nem hamburger és még nem hot dog?)
Közben azzal biztatom magam, hogy agyam titkos rekeszében kopasz énekesnő ül. Tudom, ez nem mentség semmire, felkászálódik egy tohonya gondolat, a mittudomén: ez vagyok én.
A biztonság kedvéért azért legújabb írásomat elküldöm esemesen a szerkesztőségbe.
Aztán, mint aki jól végezte dolgát, nekilátok a sörivásnak.
A sörivástól azonban kiújul egy gyerekkori rossz szokásom, szinte minden átmenet nélkül képzelődni kezdek. Először is nagy képzelőerővel magam elé képzelek egy soha ki nem fogyó sörösüveget, majd nem kis erőfeszítéssel mellé képzelem a szomszéd lányt, amint a tavalyi nyaralásáról készült pálmafás képpel legyezget ebben a tikkasztó kora tavaszi melegben, aztán elképzelem a következő jelenetet: egy félelmetes, hétfejű és tízszarvú vadállat hátán egy antropomorf majom ül, hányaveti testtartásban, mellénykéjére gondos kezek apró csillogó gyöngyökből kirakták az ITALO DISCO feliratot, ami majom nyelven azt jelenti, pillanat, fellapozom a majom-magyar, magyar-majom szótárt, igen, már meg is van, szóval azt jelenti: HOLNAPTÓL LESZ BANÁN. Jobb kezében ostor, bal kezével a gyeplőt tartja, szájában a majmok Bibliája (a Dzsungel Könyve), ez azonban nem zavarja abban, hogy hangosan azt ne üvöltse: Ma gamrama radtam!
Vajon kit jelképez a majom?
Az a baj, hogy mostanában nem könnyű elkezdeni beszélni önmagamhoz.
Ráadásul már napok, már hetek, már évek, már évtizedek óta minden áldott reggel arra a megváltoztathatatlanul gyötrelmes tényre ébredek, hogy én vagyok Konom Róbert, ?