A köztudatba egy serfőzde reklámhadjárata vitte be az 1803 és 1879 között élt Gottfried Semper építész díszes épületét. A hirdetés olyan jól sikerült, hogy néhányan Németország legszebb serfőzdéjét látják az épületben, bár a többség tisztában van azzal, hogy a Semper valójában egy kitűnő operaház.

Némi felvilágosításra más szempontból is szükség van: a nyugati tartományokból érkező turisták közül sokan még mindig úgy gondolják, hogy az épületet a fordulat - Németország egyesítése - után bevezetett szolidaritási támogatásból építették újjá.

A II. világháborúban lerombolt operaházat ezzel szemben a mindig pénzszűkében lévő NDK állította helyre. Az 1985. február 13-iki "fináléig" mintegy 225 millió NDK-márkát költöttek az építkezésre, nem számítva a műhelyeket és az operaház mögötti három új építményt. Az eredeti állapot visszaállítását szem előtt tartó újjáépítést minden szakma, amelyik ebben részt vett, szívügyének tekintette. Máig nem tudni, mennyi ingyen túlórát áldoztak az épületre.

A most látható építmény a "harmadik Semper Operaház". Semper építőmester első Királyi Udvari Színházát 1841-ben avatták fel azon a helyen, ahol a mostani dalszínház is áll, de az az épület 1869-ben leégett. A barokk elemekkel tarkított, neoreneszánsz stílusú "második" operaházat 1878-ban adták át, ezt Drezda 1945. február 13-14-iki bombázásában porig rombolták.

Nyolc éven át tartó újjáépítés után, pontosan 40 évvel később gördült fel ismét a függöny az operaházban: Weber Bűvösvadász című művével avatták fel, azzal a darabbal, amelyet 1944. augusztus 31-én utoljára játszottak falai között. Kelet- és nyugatnémet politikusok ültek a műélvezet által "egyesítve" és mégis külön a teremben. A királyi páholyt az NDK állami vezetésének tartották fenn, Helmut Schmidt volt német kancellár pedig az emeleten hallgatta a muzsikát. Az akkori előadás kulisszatitkai közé tartozik, hogy biztonsági okból ki akarták hagyni azt a jelenetet, amikor Max puskájával a közönségre céloz, de a rendező, Joachim Herz kiharcolta, hogy benn maradjon az előadásban.

Az első években más operaházakkal összehasonlítva a Semper repertoárja szegényes volt. "Csak kevés olasz opera szerepelt műsoron, mert nem volt devizánk, hogy megfizessük a külföldi sztárokat" - meséli Hanns Matz, aki éveken át volt az operaház művészeti igazgatója és kétszer intendánsa. Mégis tartottak itt akkoriban bemutatókat klasszikus szerzőktől, például Wagner Tannha:userét vagy Strauss Rózsalovagját.

A kritikusok szerint az operaház ma megbízható színvonalon működik, az olyan botrányok, mint a Peter Konwitschny rendezte Csárdáskirálynő 1999-ben, csak ritka kivételt jelentenek. Akkor a darabot a publikum felháborodása nyomán cenzúráznia kellett az intendánsnak. A Semper Operaházban botrányok nélkül is tolonganak a nézők. A nézőtér kihasználtsága folyamatosan 90-99 százalék között mozog. A szászországi városba látogató turistáknak egyszerűen kihagyhatatlan élmény a drezdai állami opera.