A színdarabot Kovács Krisztina, a Radnóti Színház fődramaturgjának vázlata alapján vetették papírra másfél évvel ezelőtt - idézte fel a Kossuth-díjas író-rendező az MTI-nek, hozzáfűzve, hogy a téma és a vázlat azonnal megragadta. A szereplők között négy olyan karakter is volt, akik közül egy is elegendő lett volna a darab "életben tartására".

A helyzetek, a dramaturgia, a szerepkettőzés Kovács Krisztina ötlete volt, amelyhez minden elhangzott szót, dialógust Bereményi Géza talált ki.
A történet az 1960-as évekre, a beszervezések, az ügynökök, besúgók világába nyúlik vissza. A színdarab megírásakor társszerzőjével, Kovács Krisztinával végignézték a fél évszázaddal ezelőtt, ügynököknek készített belügyminisztériumi oktatófilmeket, végigböngészték a levéltárakban fellelhető dokumentumokat - mondta Bereményi Géza, aki saját magáról szóló feljegyzéseket is talált. Mint megjegyezte, ebben a legmegdöbbentőbb az volt, amikor rájött, hogy abban az időben "veszélyes dolgok" is történhettek volna az életében.

A dokumentumokra épülő darab bemutatja a fiatalok "indiánosdit játszó" csoportját is, akik az indián életmódot követve töltötték a szabadságukat, parókát, maguk varrta bőrruhákat, mokaszint húztak magukra. A belügyminisztérium gyanúsnak találta az indián-játékot, ezért besúgóként beépítették a törzs varázslóját és rávették a beszervezésre.

A történet a mában, egy születésnapi ünnepségen indul, ahova megérkezik az unoka, aki megtudja, hogy nagyapja gyilkos volt. A következő jelenetben 35 évet ugrik vissza a cselekmény: kiderül hogyan szervezték be ifjúkorában a nagyapát, és mindez milyen következményekkel járt. A néző szinte egy "kulcslyukon" keresztül figyelheti az eseményeket, míg végül a történet eljut a mába, a végső ítélkezésig.

Mint arra Bereményi Géza rámutatott, a krimiszerű színdarab lélektani dráma is egyben. Olyan kérdéseket vet fel, hogy mit ítélünk el, mit nem, hol botlik el az ember, hol változik meg az élete. Csupa olyan ember szerepel benne, akik túllépik az erkölcsi normákat, és a maguk módján hősökké válnak. Valamennyi színész két szerepet játszik, a szerepösszevonás érdekes összefüggés-rendszert jelent: a nagyapa után nyomozó unoka alakítja például az ifjúkori nagyapát.

A negatív hős, a tartótiszt nemcsak "egyszerű" gazember, aki tönkreteszi mások életét, hanem a saját életéből is meg akar oldani valamit. A besúgó egy ártatlan ember, aki véletlenül került olyan helyzetbe, hogy egyszer csak "aláírt". Negatív szereplővé válik, de lelkifurdalása, belső gyötrődése miatt együttérzést vált ki. A néző rokonszenvvel figyeli ténykedését és talán azonosul is vele. Akkor lesz igazán jó az előadás, ha a néző azért drukkol, hogy le ne bukjon - fűzte hozzá Bereményi Géza.

A darabot elsőként a budapesti Radnóti Színház mutatta be Török Ferenc rendezésében, de Bereményi Géza szerette volna saját rendezésében, a zalaegerszegi színészekkel is színpadra állítani a művet. Azt ugyan a feszes dramaturgia miatt nem lehet átalakítani, úgy kell játszani, ahogy meg van írva, de más színészekkel egészen más lesz az eredmény - jegyezte meg a Kossuth-díjas művész.

Az Apacsokat Nagy Péter, Kiss Ernő, Ecsedi Erzsébet, Szegezdi Róbert, Mészáros András, Urházi Gábor László, Kovács Olga, Pap Lujza, Kanda Pál és Mihály Péter alakításában láthatja Zalaegerszegen a közönség.