Georges Lavaudant, az Odéon Színház volt igazgatójának tavalyi munkája után az új cirkusz irányzat legrangosabb európai oktatási központja, a Párizstól 150 kilométerre található Chalons-en-Champagne-ban működő CNAC idén a Franciaországban jól ismert Krétakör művészeti vezetőjét kérte fel a végzősök vizsgaelőadásának megrendezésére.

Többfajta színházi forma kipróbálása után Schilling Árpád "óriási kihívásnak" érezte a találkozást a mozgásra és főként az akrobaták munkájára épülő, történetmesélő új cirkusz irányzattal, amelynek legismertebb társulata a kanadai Cirque du Soleil. Azt remélte, ezúttal nemcsak saját ötleteit valósíthatja meg, hanem maga is sokat tanulhat a diákoktól. "És így is történt" - mondta a premier után az MTI-nek.
A rendező azt akarta bemutatni, hogy ki is valójában ez a 16 fiatal cirkuszművész. Ennek érdekében a három hónapos próbafolyamat kezdetén hosszú, személyes beszélgetéseket folytatott a diákokkal a cirkusz világához, az iskolához és az egymáshoz fűződő viszonyukról, majd szeptemberben a csapat tíz napot töltött Budapesten, utcai mutatványokkal készülve a feladatra.

Schilling a különböző személyiségek temperamentumából, vágyaiból és szorongásaiból, valamint személyes történeteiből építette fel a minden külsőségtől mentes, a cirkuszi számokat zenével és színházi elemekkel ötvöző előadást. A jelmez nélkül, saját próbaruháikban fellépő fiatalok produkciói nem a hagyományosan látványos és precízen kivitelezett attrakciókból állnak, hanem az azokhoz vezető személyes és kétségekkel teli út humoros bemutatása köré szerveződnek, az együttélés lehetőségét keresve a megélt találkozásokon, szakításokon és magányokon keresztül.

A trapézon, kötélen, talajon előadott zenés szerelmi variációk alapötletét az adta, hogy a 16 végzős között csak négy lány van, s a férfidominancia rányomta bélyegét a hároméves képzés során a csapatra.

Az előadásnak Schilling korábbi radikális rendezéseihez képest erősebb líraisága abból fakadhat a rendező szerint, hogy a diákok történeteibe szerette volna belevinni saját életének aktuális élményét: első gyermeke megszületését. Ami a születéssel és a halállal, a sors elrendelésének kérdéseivel szembesíti őt.

"Jelen voltam a szüléskor és megéreztem, amit férfiként nagyon fontos volt megérezni: tudok én ehhez bármit is hozzáadni? Nagyon jó volt rádöbbenni arra, hogy a férfiak és a nők ennyire különbözőek. Azt pedig amolyan arculcsapásként fogtam fel, hogy kislány lett. Annyira csodálatos!" - mondta az MTI-nek a rendező.

Részben ezért is tiltakozott az ellen, hogy a lányok az előadásban az erős férfiakra akarjanak hasonlítani, mert az szerinte igen unalmas világot mutatna. A próbákon néha arra kérte a diákokat, hogy a gyakorlatokat szándékosan rontsák el, s azt ne kudarcként, hanem önmagukra találásként éljék meg. Az előadásban ezzel is a cirkusz lényegére kívánt rávilágítani Schilling Árpád: arra, hogy az ember mindig több szeretne lenni annál, mint aki, folyamatosan küzd is ennek érdekében, ám a mutatvány olykor mégsem sikerül.

A címében a nomád életformát választó cirkuszművészekre utaló Városi nyulak produkció február 14-ig látható Párizsban. Tavasszal négyhónapos európai turnéra indulnak: Málta, Olaszország és Románia után június 19. és 27. között Budapesten a Fővárosi Nagycirkusz, július 9-10-11-én Debrecen, majd július 23-24-25-én az Európa Kulturális Fővárosa program részeként Pécs látja vendégül az előadást.