A PFZ idei évadjának eseményei:



2010. január 29-e, péntek, 19.30
Liszt: Les préludes
Ravel: G-dúr zongoraverseny
Bartók: Táncszvit
Dohnányi: fisz moll szvit, op. 19.
Vezényel: Peskó Zoltán
Közreműködik: Csalog Gábor - zongora

A Les préludes Liszt Ferenc egyik legismertebb és legkedveltebb szimfonikus költeménye. Programjának alapját Lamartine: Költői elmélkedések című műve adja.

Ravel két zongoraversenyt írt. Ezek közül az első, a három tételes G-dúr 1931-ből származik. Szerzője szerint „vidám és csillogó” zene. Tartalmaz jazz-elemeket is, „de csak mértékkel!”.

César Franck d-moll szimfóniája a szerző életművének tömör foglalata. Az idős művész tudása teljében valósítja meg lassan érlelődött, de annál biztosabb formát nyert művészi álmait. Három tételét tematikus rokonság kapcsolja össze. Az első tétel – szinte Liszt nyomdokain haladva – érdekesen mutatja be ugyanannak a zenei gondolatnak többféle megjelenési formáját. A második tétel a szimfóniák hagyományos lassú és scherzo tételét egyesíti, míg a harmadik az eddigi témákat igen mozgalmasan, színesen és hatásosan dolgozza fel.



2010. február 19-e, péntek, 19.30
Wagner: Trisztán és Izolda — előjáték és Izolda szerelmi halála
Wagner: Siegfried — idill
Bartók: A kékszakállú herceg vára
Vezényel: Peskó Zoltán
Közreműködik: Meláth Andrea — alt,
Peter Mikulas — basszus

A XIX. század közepén születik meg Richard Wagner Trisztán és Izoldája, amely – mint később kiderült – mérföldkővé vált Európa romantikus muzsikájában. A feloldhatatlan harmóniák, a híres Trisztán-akkord állandó jelenléte már előre vetíti azt az utat, amely a XX. század elején a szimbolizmus belső világába vezet. A felhangzó mű tulajdonképpen a hatalmas opera előjátéka és befejezése.

Hangversenyre és nem operába szánt darab a Siegfried – idill, amely a hasonló című Wagner opera néhány motívumának feldolgozása. A mű megírását saját Siegfried-jének, fiának 1870-es születése ihlette.

Ma már szinte könyvtárnyi kötet foglalkozik Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára című operájának zenéjével és szimbolikájával. Az európai irodalomban Perraut (XVII. sz.) nyomán évszázadokon keresztül sokféle feldolgozásban köszön vissza a történet.

Balázs Béla szövegkönyve felkeltette a fiatal Bartók érdeklődését. Zenei eszköztárának szinte teljes birtokában olyan művet alkotott, melynek drámaiságát önmagában, színpadi eszközök és játék nélkül is tökéletesen átélhetjük. Az egyes kapuk mögé rejtett látványt a zenekar eleveníti meg. Érzékelhetővé válik egy férfi, egy nő, vagyis egy ember belső világa, történeteik azonossága, emberi és a világgal való szoros kapcsolatrendszerük. Lélegzetelállító mű!

Peter Mikulas a Szlovák Nemzeti Opera magánénekese. Többszörös versenygyőztes basszista, kinek operarepertoárja rendkívül gazdag, de fellép zenekari művekben és oratórikus művekben is. Énekelte többek között Gremin szerepét az Anyeginben, volt Fiesco a Simone Boccanegra-ban, Don Alfonso a Cosi fan tutte-ben, Sarastro a Varázsfuvolában, Lodovico az Otello-ban.

Számos világhírű operaház és fesztivál meghívott vendégénekese, rendszeresen fellép az Edinburghi Fesztiválon és a Metropolitan Operában New Yorkban. Bartók művében Judit szerepében partnere Meláth Andrea a Magyar Állami Operaház magánénekese, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője.



2010. március 7-e, vasárnap, 19.30
Smetana: Haakon Jarl, op. 16
Haydn: C-dúr oboaverseny
Dvořák: 9., e-moll szimfónia (,,Az Újvilágból”), op. 95
Vezényel: Oliver von Dohnanyi
Közreműködik: Hadady László — oboa

Smetana kevésbé ismert szimfonikus költeménye és Antonin Dvořák népszerű szimfóniája között egy Haydn-nek tulajdonított versenymű, a C-dúr Oboaverseny hangzik föl.

Az első műsorszámot azonban csak ritkán játsszák nálunk: Oehleschläger dán író drámájának témájára született. A mű a hatalmas Haakon Jarl és a vele szembeállított, gyengeakaratú Olaf király jellemének ellentétére épül.

A tematikus szembeállítottságnak az egy tőről fakadó zenei gondolat kontrasztjával való ábrázolásban világosan kitűnik a barát, Liszt Ferenc hatása, aki, - miután Smetana és általában Csehország zenéjét rosszindulatú támadás érte - baráti méltatással védte meg szerzőtársát: „Íme, itt van a komponistájuk, akinek szíve valódi cseh és emellett istenáldotta mester.”

A cseh zene másik nagy reprezentánsa, az igen invenciózus, szintén világszerte elismert és sikeres szerző, Dvořak egyik legismertebb műve, az 1893-ban New Yorkban komponált (innen az „Új világból” név) e-moll szimfónia. A mű a szerző egyik legnépszerűbb és legismertebb darabja. Kedveltsége a bemutatója óta töretlen. Lendületes dallamossága, lassú tételének líraisága, a cseh folklorisztikus fordulatok és az „új világ”-ban szerzett élményanyag kettőssége minden kor valamennyi emberének örömöt és emelkedettséget okoz.

Hadady László, a napjainkban Franciaországban élő oboaművész 1979-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, ahol Kurtág György volt rá legmélyebb hatással. A Magyar Állami Hangversenyzenekar után szerződött Pierre Boulez kamarazenekarához Párizsba, majd művészi pályája mellett 1995-től a Párizsi Zeneakadémia kamarazene és pedagógia tanára lett, valamint számos országban tart mesterkurzusokat.

Rendszeresen fellép a Párizsi Opera Zenekarával, a Francia Rádió Szimfonikus Zenekarával, de gyakran látott vendég a Liszt Ferenc Kamarazenekarnál és a Budapesti Fesztiválzenekarnál is. Külföldi karrierje a világ 45 országában több mint 2000 koncertet számlál olyan zenekarok szólistájaként, mint a Londoni Filharmónia Zenekar vagy a Chicagoi Szimfonikus Zenekar. Hangszere az oboisták “Stradivarijaként” emlegetett Lorée Royal.

Oliver von Dohnanyi Trencsén városában született, hegedűművészetet, zeneszerzést és vezénylést tanult a Pozsonyi Konzervatóriumban és a Zeneakadémán, később Vaclav Neumann és Otmar Suitner tanítványa volt Bécsben. Számos kiemelkedő díjat nyert, így például a siennai Resphigi Versenyen, a Prágai Tavasz Talich Versenyén, a Magyar Televízió díját 1985-ban, valamint az 1989-es Salzburgi Fesztiválon egy különleges kitüntetést Juraj Filas Memento című operájának televízió felvételéért a Prágai Szimfonikus Zenekarral.

1979 és 1986 között a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere volt Pozsonyban, 1986-tól 1991-ig pedig a Szlovák Nemzeti Operaház zeneigazgatója. Művészeti igazgatóként irányította a Károly Egyetem Művészeti Együttesét, a Canticorum Iubilo Kamaraegyüttest Prágában, és karmestere volt a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának.

2004-ben lett a Prágai Nemzeti Színház zeneigazgatója, 2005-ben a Szlovák Szimfonietta Kamaraegyüttes vezető karmestere. 2006-ban nevezték ki a Morva-Sziléziai Nemzeti Színház operaigazgatójává, majd 2007-ben a Szlovák Nemzeti Operaház igazgatójává.



2010. április 23-a, péntek, 19.30
R. Strauss: Intermezzo — Keringő, op. 72
Mendelssohn: e-moll hegedűverseny, op. 64
Sibelius: 3., C-dúr szimfónia, op. 52
Sibelius: Lemminkäinen visszatérése, op. 22
Vezényel: Olari Elts
Közreműködik: Henning Kraggerud — hegedű

Richard Strauss örvendetesen hosszú életében elindított, átélt és bölcs, emelkedett lírával szinte befejezett egy századot, az annyi vihart, ellentmondást, szélsőséget és izmust felvonultató huszadikat. A századfordulón a progresszív irányzat erős képviselője, majd a Salome és az Elektra című operák megírása után a konzervatívabb irány művelőjévé válik. A hangversenyen felhangzó Intermezzo-ja ez utóbbi korszakából való.

Kevés embert áldott meg a sors annyi tehetséggel, jómóddal, alkotókedvvel és invencióval, mint Felix Mendelssohn-Bartoldy-t, aki rövid életében szinte mindem művészeti ágban – természetesen legkiemelkedőbben zenében – tudott eredetit, figyelemreméltót alkotni.

Az a könnyedség, melyet szimfonikus zenéjében megfogalmazni képes, máig utánozhatatlan. Egy új típus, a mendelssohn-i scherzo megalkotója, amely lépten-nyomon fel-felbukkan súlyosabb hangvételű, történelmi vagy tájélményeket idéző darabjai mellett, így e-moll Hegedűversenyében is. Boldog dallamosságú, virtuóz légiességű muzsika ez. Megszólaltatása minden előadónak, meghallgatása mindenkinek mindenkoron öröm.

Jean Sibelius a finnek talán legismertebb, de mindenképpen legjobban tisztelt zeneszerzője. Korai alkotói periódusában a romantika, elsősorban Brahms hatása alatt állott. Európai tanulmányútjáról hazatérve azonban a finn nemzeti zeneművészet lelkesítő célja jegyében újul meg művészete. A népköltészettől, hazája mitológiájától és a természettel való szoros kapcsolattól inspirált műveket komponált.  Hét szimfóniája közül a felhangzó Harmadikat letisztuló zenei eszközhasználat és egyedi formai megoldások jellemzik.

Henning Kraggerud hegedűművész egyike Skandinávia legkeresettebb előadóinak. A világ vezető hangversenyzenekaraival lép fel szólistaként Európában és Észak-Amerikában. Legutóbbi felvétele Ysaye összes hegedűszonátáját magában foglalja. A kíséret nélküli darabok kritikusi fogadtatása is elismerést tükröz.

A Grieg-díjas művész 1973-ban született Oslo-ban, Camilla Wicks-szel és Emanuel Hurwitz-zal végezte tanulmányait. Jelenleg a Baratt Due konzervatórium tanára. Henning Kraggerud egy 1744-es Guarneri del Gesu-n játszik, a Dextra Musica AS felajánlásával.

A hangversenyen a finn zeneszerző, Sibelius művei hangzanak el, és az észt karmester Olari Elts vezényel. Olari Elts karmester 1971-ben született Tallinban. Miután 2000-ben megnyerte a Nemzetközi Sibelius Karmesteri Versenyt Helsinkiben, a Lett Nemzeti Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett. A pozíciót 2001-től 2006-ig töltötte be.

2006. szeptemberében a Bretagne-i Zenekar művészeti tanácsadója lett és a 2007/2008-as évad elején a Skót Kamarazenekar és az Észt Nemzeti Szimfonikus Zenekar Fő Vendégkarmesterévé is kinevezték. Utóbbi zenekarral vezényelte már többek között az Albert Herring-et (Benjamin Britten), az Il Trittico-t (Puccini) és a Don Giovanni-t (Mozart) is. Elts nagy tiszteletnek és nemzetközi elismerésnek örvend egyedülálló interpretációs stílusa miatt, amelyben az értelem és az érthetőség mindig fontos szerepet kap.



2010. május 14-e, péntek, 19.30
Mozart: D-dúr (,,Haffner”) szimfónia, K. 385
Fazil Say: 3. zongoraverseny (,,Anatólia csendje”)
Brahms: 2., D-dúr szimfónia, op. 73
Vezényel: Peskó Zoltán
Közreműködik: Fazil Say — zongora

Mozart D-dúr, ún. Haffner szimfóniája eredetileg – hasonlóan a K. 250-es szerenádhoz – szintén szerenádmuzsikának készült, a salzburgi Haffner család kérésére. Mozart azonban ebben az időben véglegesen Bécsbe költözik, és az indulót, valamint egy menüettet kihagyván az elkészült darabból, szimfóniaként mutatja be bécsi hangversenyén.

1783-ban így ír apjának: „Az új Haffner szimfónia egészen meglepett…. Egészen hatásos darab lehet.” Valóban. Az első tétel ünnepi fényben ragyog, a második és harmadik a bécsi szerenád-muzsikák kedélyes érzelemvilágát idézi fel, míg a finálé főtémája a Szöktetés időbeni közelségére utal.

Fazil Say korunk egyik legjobban csodált török zongoravirtuóza és komponistája. Világszerte várt és ünnepelt előadó. Virtuozitása lenyűgöző: akkor is, ha valamit előad, akkor is, ha leggyakrabban Mozart műveire, témáira improvizál vagy ha jazzt játszik. Keresettségét az internetes videó megosztók nézettségi adatai is alátámasztják. III. Zongoraversenye a hasonló című első tétel, az Anatólia csendje alcímet viseli. Bemutatója 2002-ben, Párizsban volt.

Az 1970-ben született művész Ankarában kezdte muzsikusi tanulmányait, majd kiemelkedő tehetségének köszönhetően fiatalon Düsseldorfba került. 1994-ben megnyerte a Fiatal Tehetségek Nemzetközi Meghallgatását, melynek köszönhetően felívelt nemzetközi karrierje.

A 20. század legnagyobb művészének aposztrofált török művész kimagasló zongoraművészi karrierje mellett zeneszerzőként is maradandót alkot. A világ összes nagy zenekarával és kimagasló kamarazenekaraival koncertezett az elmúlt években.

Kamarapartnere a 2010. őszén Pécsett fellépő Patricia Kopatchinskaja hegedűművésznőnek, de koncertkörúton vett részt Európában és Amerikában Maxim Vengerov hegedűművésszel, aki karmesterként mutatkozik be Pécsett 2010 decemberében. E hangversenyen saját zongoraversenyét szólaltatja meg.
 
Johannes Brahms 2. szimfóniájának zenéje a bensőséges líra hangján szólal meg. Szinte pasztorális színezetű, természeti képekben gazdag, a gyönyörű témák boldogan hömpölygő áradása.