Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója a megnyitó ünnepségen mondott beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a Goethe egykori lakhelyéhez, Weimarhoz közeli Buchenwald "humanizmus helyett a legaljasabb embertelenség, emberi jóság helyett a legsötétebb aljasság helyszíne lett".

Mint kiemelte, a Buchenwaldba hurcolt nőknek a legembertelenebb körülmények között volt bátorságuk nemcsak küzdeni, de hinni is abban, hogy egy értelmes élet vár még rájuk.

A tárlat eléri, hogy a történelemből ismert számadatok arcokká válnak, személyes ismerősökké. A kiállítás célja is az, hogy aki ide ellátogat, az tudatosítsa magában: nem számokról beszélünk, hanem családtagoktól, barátokról, iskolatársakról, kollégákról, szomszédokról - fogalmazott Zoltai Gusztáv.

A kiállítás anyagát a Buchenwald Emlékhely Alapítvány munkatársai állították össze, és az látható volt már több német városban, valamint a debreceni Déri Múzeumban, illetve az evangélikus egyház jóvoltából Csillaghegyen. A tárlathoz múzeumpedagógiai program is kapcsolódik, amelynek keretében középiskolásoknak szerveznek vezetést, illetve beszélgetést túlélőkkel.

A kiállítás első és második termében számos túlélő visszaemlékezéseit lehet videofelvételekről megtekinteni. Van, aki a ruhaellátásuk problémáiról beszélt, van, aki az embertelen körülmények miatti betegségek terjedéséről, más pedig a koncentrációs táborban szervezett koncertről vagy a zsidó ünnepek megtartásáról szólt. Az egyes tárlókban elhelyezett fényképek segítségével nyomon lehet követni, a későbbi túlélők mikor, milyen körülmények között kerültek a lágerbe, illetve miként alakult későbbi sorsuk.

Személyes tárgyakat is lehet látni a haláltáborból, például egy pokrócot, amit az egyik fogoly, Deutsch Rózsa kapott fogolytársától, vagy egy munkacipőt, amit az itteni nők használtak; ugyancsak megtekinthető egy második világháborús gépfegyver. Az egyik tabló arra hívja fel a figyelmet, hogy a haláltáborban újságot is szerkesztettek rabtársaiknak.
A kiállítás utolsó termében olvasható a buchenwaldi tábor kronológiája, amiből megtudható egyebek mellett, hogy 1937-ben alapították, és itt zajlott le az első nyilvános akasztás a koncentrációs táborok közül 1938-ban. A bezárt nőket egyebek mellett fegyvergyártásra kényszerítették, 1944-ben pedig már ezrével éltek a szabad ég alatt, vagy sátrakban, embertelen körülmények között a rabok. Ugyanebben a teremben fotósorozat látható az amerikai katonák felszabadító akcióiról és a tábor túlélőiről.

Megnyílt egy másik, állandó kiállítás is, amely a Dohány utcai zsinagóga árkádjai alatt található. Ez fényképekkel illusztrálja a vallási épület történetét, és a www.milev.hu honlapon keresztül a fotók le is tölthetők. Az első felvételt Klösz György fényképész készítette 1894 körül, a képaláíráson olvasható: a zsinagóga melletti házban született 1860-ban Theodor Herzl, a politikai cionizmus megalapítója.

Szerepel itt fotó az első világháború előtti időkből, láthatnak az érdeklődők látványtervet 1929-ből az itt felállított Hősök zsinagógájáról és ennek építéséről. Ugyancsak található a tárlaton fotó 1945. január 18-ból, amikor a szovjet Vörös Hadsereg felszabadította a gettót, és a nyilas rémtetteket kivizsgáló tényfeltáró bizottság munkájáról, illetve a 24 jeltelen sírról, ahová 1945-ben 2281 áldozatot temették.

A kiállítást bemutató honlapon név szerint lehet rákeresni a zsinagóga sírkertjében található csaknem 400 emléktáblára, illetve mellékeltek egy térképet is, amelyen parcellaszámok alapján utána lehet nézni, melyik sírhelyen kiket temettek el.