irodalom
Budapesten, 1936-ban született, az 1956-os forradalom után Nyugatra menekült, és 1957-ben az Egyesült Államokban telepedett le. A Yale Egyetemen angol nyelvből, színműirodalomból és történelemből szerzett diplomát, később színházi, zenei elemzéseket, riportokat és kritikákat írt. Három könyve jelent meg, és tevékeny műfordító volt; legsikeresebb munkája Örkény István Macskajáték és Kulcskeresők című darabjának angol változata volt, Göncz Árpád egy színművét is átültette angol nyelvre.
Részt vett a nemzetközi irodalmi életben, számos magyar és amerikai újság, folyóirat munkatársaként dolgozott. Egy időben a Menekült Írók PEN Központja amerikai csoportjának elnöke és közlönyének szerkesztője, valamint az irodalmi Nobel-díj jelölő bizottságának tagja volt.
Munkásságának elismeréseként 1986-ban elnyerte az amerikai Nemzeti Művészeti Alap fordítói nagydíját, 1992-ben Ady-érmet kapott, 1993-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki.
Györgyey Klára - aki hétfőn halt meg - Orange faluban élt. "Sok ezer kilométerre Budapesttől a Narancs (Orange) nevű bukolikus amerikai faluból figyeli a magyar szellemi, mindenekelőtt az irodalmi és színházi életet. Messziről figyeli, mégis jól figyeli..." - írta Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség egykori elnöke, az írónő Szerelmetes szurkapiszka című 1997-es esszékötetének ajánlásában.
Munkásságát barátja, Birnbaum Marianna az Arrogáns alázattal című könyvéhez írott bevezetőjében így foglalta össze: "Györgyey Klára nem emigráns író, hanem magyar származású kétnyelvű író, aki az irodalom ügyét szolgálja, hiszen nincs is többféle irodalom, csak egyféle van, és ez nem nemzeti, hanem oszthatatlan, akárcsak az emberiség".
Búcsúztatása az Orange-i Holy Infant római katolikus templomban lesz január 18-án.