Az ész irodalmi dolgai / PRAE.HU - a művészeti portál

Ez még Ottlikék, Nemes Nagy, Mándy kánonja, de Chandlerrel, Le Carréval tűzdelve, szelíd-kemény dicséretek és megrovások sorával. Centrum és periféria a 2008-as, tehát friss kötet címe, kiadója a PRAE.HU, és a terjedelem a 230 oldalt közelíti.

Mohairól gyönyörűt ír a borítószöveg. Hogy ő mintha csak ülne egy kávéházi asztalnál, mesélne irodalomról, de akikhez áthallás van ebből, lassan köré telepednek, hallgatják… S témái… harminc is van. Köztük az általa magasra tartott kései Mészöly, a végre gusztusosan kétségek közé vont Ottlik… és a szélről a krimi- és kémregényírók; centrumban Mándy, Kosztolányi stb.

Olyan rövid, szabott terjedelemben mond el lényegeket, hogy mintha Nemes Nagy Ágnest, Ottlikot hallgatnám, továbbá mestereimet. Egyáltalán, öreg írófigurát, engem, Mohai megkönnyeztet nemcsak azzal, hogy – egy 1956-ban született író tollából! – az 1956-68 közti magyar irodalmi nézetvilágot kapok lenyűgöző, semmiben nem mutatványosi, showmani modorban, hanem azzal a fanyar eleganciával is, mely – mit mondjak? – az irodalomról „valló” szólás férfias kedvessége a szigorban. De ez a szigor nem tanáros, a regényelemzések gyorsak, lényegre törőek, egymásba-indázók, ismeretközlők. S micsoda képélesség!

Ahogy Mándyt, akit én Mészölynél kicsit nagyobb írónak tartok, Mohai abszolút nagyságnak látja szintén, finoman utal korlátaira – Budapest, népréteg. Mészöly reménytelenség-ostromlását ő nagyra veszi, helyesen, s igazán lelkem dolga, hogy túl sok kis-mészöly-illető riaszt el engem a világ ügyeitől, meg a velünk, írókkal a nap 25. órájában sem törődő közembereké. Kosztolányi és Kosztolányiné históriája félmondatokban elevenedik meg úgy, hogy magam két oldalon szaporítanám arról a szót. Mohai, legyen szabad kimondanom, ennek a Kellér Andort tárgyra szorító, sokban utolérő fényű, idéző, Illés Endrét modernizáló, Ottlik próza-dolgaiban pariban, szakmai, egyenrangúságban járó művelője, szerencsére nem virtuóza. Föld,föld! Ezt kiáltom munkáinak olvastán. Teljesen mindegy nekem, rólam mit ír, meg hogy… hagyom. Mint orvosok, a beteg fölé hajolva, úgy vagyok én itt Mohaival. Az igazságot, a kemény alapvonaljátékot hozza. De ha Mohai úgy dönt, hogy keresztlabda, szerva-és-hálóhoz!, akkor ma legföljebb hozzá hasonló jók vannak mezőnyünkben, alig ketten-hárman, de jobbak alig. Mondom még egyszer: a Centrum és periféria írójánál a célratörő lényegismertetés világossága, bátorsága kosztolányis-újholdas.

Messzi ködből érzem csak a világot, mint egykor, harmincnál több éve A vívóterem című versemben írtam, legyen, ha a sértés kisszerűsége „halálos” is, messzi, halk zaj… az esszé pedig szóljon arról, amit nem érünk föl karddal, se ésszel. Mohai otthonossá, evidenssé teszi az ész irodalmi dolgait.

Tandori Dezső az Új KönyvPiac 2009/decemberi számában Jász Attila Fürdőkádból a tenger és Mohai V. Lajos Centrum és periféria című kötetét tárgyalja. Mohai kötetét a PRAE.HU adta ki, ezért Tandori bemutatóját mint sziámi ikre(ke)t kettészeltük, szerkesztettük, és így tálatljuk olvasóinknak. Aki a teljes szövegre kíváncsi, szerezze meg az Új KönyvPiac 2009/decemberi számát!

irodalom

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról