Kosztolányi azon ritka magyar szerzők közé tartozik, akinek valamennyi regénye megjelent franciául. Az író alteregójának tekintett Esti Kornél alakja köré szerveződő novelláskötetnek Sophie Kepes fordításában a Cambourakis kiadónál a közelmúltban megjelent változata sem az első francia kiadás.

A francia olvasók először 1985-ben az Aliéna kiadó gondozásában a Le Traducteur cleptomane című Kosztolányi-válogatásban olvashattak 12 szubjektív módon kiválasztott és megváltoztatott sorrendben közölt novellát az Esti Kornél sorozatból. A teljes változat - az azt megelőző Esti Kornél kalandjai (1996) válogatást követően - Sophie Kepes fordításában először 1999-ben a Párizsban élő Virág Ibolya könyvkiadójának gondozásában jelent meg, amelynek a fordító által némileg módosított változata látott most napvilágot a Cambourakis kiadónál.

A főhős jelentős ambícióval rendelkezik: nem egyszerűen át akarja alakítani a világot, hanem azt a maga radikális és humoros módján, lefegyverző egyszerűséggel szeretné megtenni - hangsúlyozza a Libération kritikusa. Mathieu Lindon szerint Esti Kornél mindegyik fejezetben meglepő történeteket mesél el, és önmaga gyakran csak egy arra szolgáló epizódszereplő, hogy valaki másnak a sokkal inkább meghökkentő jellegzetességeit helyezze előtérbe.

A történetek azért is meglepőek, mert Esti Kornél úgy adja elő őket, ahogy maga is adta és kapta például az első csókot egy vonatban. A kritikus szerint azonban a bolgár kalauz történetében nyilvánul meg a legjobban Kosztolányinak a nyelvhez és az irodalomhoz fűződő különös viszonya: a Bulgárián áthaladó vonaton Esti Kornél elhiteti a kalauzzal, hogy kitűnően beszéli a nyelvét, pedig csak az igent és a nemet tudja bolgárul, a bólogatásokkal, az arc és a szem kifejezéseivel azonban a nyelv nélkül is hosszan tud kommunikálni vele.